11. fejezet

11. fejezet

( Edward szemszöge)

Emmett már a ház előtt ordibált gondolatba, csak azt nem tudom miért. „Na öcsi mér nem vártatok meg?- kérdezte. Nem is figyelek rá. Ezt mondogattam míg be nem jöttek. Amint megláttam az arcát elfogott a düh.

- Sziasztok- köszönt kedvesem. Én meg se bírtam szólalni. Jasper szeme is kezdett befeketedni annyira kezdett felgyülemleni bennem a harag. Damon is rám nézett hiszen érezte amit én. Próbáltak lenyugtatni de csak arra vágytam, hogy megverjem Emmettet. A vadállat kezdte átvenni a hatalmat, csak Bella volt az aki visszatartott attól hogy neki mennyek.

- Milyen volt a vadászat? – kérdezte szerelmem.

- Ő, Edward jól vagy??? – kérdezte Dam. Bella megfordult és rám nézett. Valószínű, hogy a szemem már nagyon fekete, mert Bella arcán átsuhant a félelem. Nem akartam megijeszteni ezért óvatosan felemeltem magamról és az ablakhoz sétáltam.

- Igen – suttogtam.

- És ti jól szórakoztatok? – kérdezte Emmett, és láttam azt a tenyérbe mászó képét az üvegen át.

- Elütöttük az időt – mosolygott szerelmem.

- Jaj, hugi ne már! Részleteket – csapta össze a tenyerét.

- Szeretnéd mi?- mosolygott Bella.

- Edward biztos jól vagy? Az érzéseid nagyon negatívak- folytatta volna, ha nem vágok a szavába.

- Te csak ne elemezgess engem, te pedig ne szólj bele a magánéletünkbe – sziszegtem a méregtől. Már csak hajszálnyira voltam attól, hogy nekiugrok Emnek.

- Fiam, nyugodj meg – mondta nyugodtan apám.

- Ugyan öcsi, azért remélem védekeztetek – nevetett. Nem bírtam tovább, nekiugrottam, volna ha Damon nem fogja le az egyik, míg Jasper a másik kezem.

- Eresszetek – sziszegtem.

- Ne tedd ezt, nem éri meg – mondta Jasper. Ránéztem Bellára, akit Alice és Rosalie védtek, nehogy őt is bántsam.

- Ugyan, ráfér már egy kis bunyó, eléggé eltunyult már az évek alatt és ráférne az edzés- röhögött Emmett.

- Edward – suttogta szerelmem. Ránéztem, és csak a féltést láttam a szemébe. Nem félt inkább féltett, nehogy bajunk essen. A köd lassan visszahúzódott, míg nem teljesen visszazártam a vadállatot a ketrecébe. csak is Bella az, aki valaha meg tudott nyugtatni és elég volt csak néznem már le is nyugodtam. Jas is észrevette és intett Damnek, hogy engedjen el. Szerelmem odarohant és szorosan hozzámbúlyt.

(Bella szemszöge)

Olyan gyorsan történt minden. Dam hirtelen lefogta Edwardot és Jasper is segített neki. nem tudtam, hogy miért, mert Alice és Rosalie elém álltak és védelmeztek valamiért. Nem féltem hiszen Edward sose tudna nekem ártani, viszont nagyon úgy tűnik, hogy Emmett kijelentése akasztotta ki, és biztos vagyok benne, hogy gondolatba ennél durvább kijelentései is vannak. Ránéztem szerelmemre, aki szikrázó szemekkel vizslatta Emmettet és próbált szabadulni.

- Edward – suttogtam. Rám emelte a szemeit, amik már lassan sötétebbek voltak, mint a legsötétebb éjszaka és elgyötörten nézett rám. Percek teltek el, így míg lassan a szemei egyre világosabbak lettek, és újra arany barna lett. A fiúk elengedték, én pedig kaptam az alkalmon odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem

- Szeretlek - suttogtam. Belepuszilt a hajamba, majd kicsit eltolt magától.

- Én is szeretlek, és sajnálom. - mondta.

- Semmi baj, nem történt semmi baj. - öleltem meg.

Kicsit rövid lett. de a héten hozok még egyet. Komikat. J

10. fejezet

10. fejezet

18-as karika!!!  Jó olvasást

(Bella szemszöge)

- Már megint itt tartunk? Azt hiszed azzal, hogy elmész, mindent megoldasz? Nagyot tévedsz. – dühöngött.

- Edward, ha elmegyek, akkor nem esik semmi bántódásotok, csak azért mondtam el, hogy ne Dam fejéből olvasd ki, nem bírnám elviselni, ha valami bajotok, esne.

- De nem lesz semmi bajunk, megígérem- közelebb jött és megsimogatta az arcom.

- Nem tudhatod. – belenéztem a szemeibe. Bárcsak minden rendbe lenne, és azt mondhatnám neki, hogy vele maradok örökre, de nem tehetem.

- Kérlek, ne menny el, bármit megteszek azért, hogy velem maradj- mondta.

- Bárcsak azt mondhatnám, hogy maradok és minden rendbe lesz, de nem érted meg, hogy ha veled maradok, akkor bajba…- nem tudtam befejezni, mert ajkai már az enyémeken voltak. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy nem tudtam nem visszacsókolni, de nem is akartam. Egyik keze a derekamon volt másik pedig a hajamba túrt és még közelebb vont magához. Hirtelen az ágyon találtam magam és ő felettem helyezkedett el. Az egyik keze a pólóm szélén volt, míg a másikkal a fejem mellett támaszkodott. Lassan levette rólam a felsőm és én is megszabadítottam az ingétől. Végig simítottam a mellkasán belőle pedig egy halk morgás jött elő. Egyre lejjebb haladtam mikor ő kicsit megemelte a derekamat és levette a melltartómat.  Végignézett rajtam és lecsapott az ajkaimra, majd a nyakamat kezdte csókolgatni.

- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe majd bal kezét a jobb mellemre rakta és finoman masszírozni kezdte. Nyögdécselve próbáltam lehámozni róla a nadrágját és mikor észrevette, hogy nem megy egy határozott mozdulattal levette magáról, így csak egy bokszerbe volt, míg én csak egy bugyiba, ugyanis közben ő is megszabadított a nadrágomtól.

- A… többiek meg fognak hallani- suttogtam levegőt kapkodva, ugyanis a jobb keze egyre lejjebb vándorolt, míg el nem érte a bugyim szélét.

- Elmentek vadászni, és megtanítják Damont is, egyhamar nem jönnek vissza. – mormolta a bőrömbe. Belenyögtem csókunkba mikor megéreztem férfiasságát a hasamnak nyomódni. Egy határozott mozdulattal felé kerekedtem és lehámoztam róla a felesleges ruhadarabot. Vágytól izzó szemébe néztem és megcsókoltam, míg kezemmel megmarkoltam férfiasságát. Most ő nyögdécselt és maga alá gördített és finoman, de határozottan belém hatolt. Abba hagyta mikor összeszorítottam a szemem a hirtelen fájdalomtól, viszont amilyen gyorsan jött már el is múlt és a vágy elemi erővel tört rám. Edward vizslatta az arcom, míg meg nem mozdítottam a csípőm. Vette az adást és folytatta ott ahol abba hagytuk. Mozgása csiga lassúnak tűnt ezért gyorsabb iramot diktáltam. Már éreztem, hogy nem soká elérem a gyönyört és rajta is ez látszott ugyanis egyre hangosabb morgások hagyták el tökéletes ajkait. Nem bírtam tovább nézni megcsókoltam és készséggel viszonozta. És végre elértük a gyönyört, amit már oly rég óta vártunk. Zihálva borult a mellkasomnak, de csak annyira, hogy ne faljon. Kicsúszott belőlem majd mellém feküdt és magára vont.

- Szeretlek – suttogta.

- Én is szeretlek. – majd egy szenvedélyes csókba forrtunk össze és elnyomott az álom. Mikor felébredtem Edward nem volt mellettem ezért felkeltem és belebújtam az ingébe, ami a földön volt. Lementem a konyhába és megláttam az Adoniszom amint szorgosan főzöget valamit. Odamentem mögé és átkaroltam a derekát. Nem volt rajta felső ezért elkezdtem csókolgatni a lapockáját.

- Szia, jól aludtál? – érdeklődött, de nem fordult hátra.

- Ühm, mit csinálsz, finom az illata. – szagoltam a levegőbe.

- Esme bevásárolt és gondoltam csinálok valami laktatót, azt olvastam ilyenkor a nők nagyon éhesek. – hallottam a hangján hogy mosolyog.

- Ilyenkor? Pontosan mire gondolsz? – megfordult és átkarolta a derekam.

- Arra a tevékenységre, amit 1 órája csináltunk – mosolygott.

- Én nem emlékszek semmire, mire gondolsz? – tettetett komolysággal fürkésztem az arcát, de csak a csibész mosolyát véltem felfedezni. Egy gyors mozdulattal felemelt és a konyhaasztalra ültetett. Belecsókolt a nyakamba majd megszólalt.

- Még mindig nem emlékszel?

- De, már valami rémlik – nyögdécseltem. Elhajolt a nyakamtól és megcsókolt.

- Le fog égni a hús.

- Nem érdekel – néztem a szemébe. Megpuszilt majd visszament a húshoz. Lemásztam az asztalról és elindultam az emeletre. Nem sértődtem meg, de szerintem azt fogja hinni és nem zavar, rá kell egy kicsit ijeszteni. Bementem a fürdőbe és levettem az inget majd beálltam a tus alá. A samponhoz nyúltam mikor kinyílt az ajtó és Edward csupasz teste a hátamhoz ért.

- Most haragszol? – belecsókolt a nyakamba majd megfordított és a falnak nyomott.

- Kéne? – próbáltam nem mosolyogni, de nem sikerült. Észrevette és megfogta a zuhanyrózsát és lelocsolt. Megpróbáltam rá irányítani, de nem engedte, ezért a tarkójánál fogva magamhoz rántottam, a lábaimat a dereka köré fontam és úgy csókoltam. Kiesett a kezéből a zuhany én pedig leugrottam és lelocsoltam. Teljesen ledöbbent én pedig csak röhögtem rajta. Befeketedett a szeme majd, felkapott és a szobába vitt, lefektetett az ágyra és ott folytattuk ahol abbahagytuk.

(Edward szemszöge)

Nem bírtam tovább hallgatni azt, hogy elmegy ezért megcsókoltam. Mikor visszacsókolt ledöntöttem az ágyra viszont arra nem gondoltam, ami utána jött. Nem bírtam és nem is akartam abbahagyni olyan sokszor állítottam már meg, hogy nem ment. Mikor belehatoltam és felnyögött megijedtem, mert azt hittem bántottam, viszont hamar elmúlt neki ezért folytattuk. Nekem is és neki is ez volt az első ezért próbáltam óvatos lenni. Mikor elaludt lementem és készítettem neki enni, amit később meg is evett és azt mondta finom volt. Soha nem főztem, de ebben is jó vagyok, legalább is azt mondta. Viszont mikor csönd telepedett a szobára tudtam, éreztem, hogy most jön a beszélgetés. Eldöntöttem, hogy bármi áron meg fogom győzni arról, hogy velem biztonságba van, és nem kell elmennie.

- Tudom, mire gondolsz, és bármit is mondasz, utánad megyek, és nem hagylak békén, míg be nem látod, hogy nélküled nem tudok élni. – felnézett a szemembe és boldogságot véltem felfedezni és temérdek szerelmet.

- Azt hittem nem tudsz a gondolataimba olvasni – mosolygott.

- Nem, de ismerlek.

- Szóval, utánam jönnél?- kérdezte.

- Bárhova. – mondtam.

- És ha azt mondom, hogy nem megyek sehova, akkor boldog leszel? – kérdezte és visszahajtotta fejét a mellkasomra.

- Csak akkor leszek boldog, hogy ha megölöm az ex pasid és örökre velem maradsz.

- Örökre? Akkor átváltoztatsz? – kérdezte majd a szemembe nézett.

- Igen, de már mondtam tegnap, hogy meg teszem.

- És miért?

- Mert szeretlek, és mert nem akarlak elveszíteni.

- Én is szeretlek – suttogta majd megcsókolt. Meghallottam Alice gondolatait, hogy fél órán belül itthon lesznek.

- Kicsim, fel kéne öltöznünk, mert mindjárt itthon lesznek a többiek.

- Oké – sóhajtott, majd felkelt és a gardróbhoz ment. Én is felkeltem és felöltöztem majd kivittem a tálcát és leültem a kanapén. Kedvesem is utánam jött majd bekapcsolta a tv-t és az ölembe ült. Így vártunk, míg meg nem jöttek. Emmett most sem bírta ki, hogy befogja a száját.

Sajnálom, hogy ennyit késtem, de remélem, nem haragszotok nagyon rám:)

Komikat:)

B.U.É.K.

MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!
LEGYEN EGÉSZSÉGBEN GAZDAG ÉS BÉKÉS.
PUSZI

9. fejezet

9. fejezet

(Bella szemszöge)

- Honnan tudtad hogy tudok magyarul?

- Alicenek volt egy látomása ahol ezt énekelted, de nem látta, hogy kivel mert még nem döntött, de amikor láttam hogy magyarul énekelsz tudtam, hogy velem fogod ezt énekelni. – mondta majd rám mosolygott.

- Szevasz Edward, mizu? Nem is tudtam, hogy te is ilyen jól énekelsz, és Bella hát erre nincsenek szavak, habár egy kukkot sem értettem abból, hogy mit énekeltek de jó volt. – mondta Damon.

- Magyarul énekeltünk és ezért nem tudtad.

- Ja, na mindegy biztos, és mi szél hozott Edy?

- Átjönnétek hozzánk, a család szeretne pár dologról beszélni veletek. – akkor Jasper rá fog jönni, hogy valamit titkolunk. És Damonba sem bízok, hogy nem fogja kikotyogni vagy rágondolni.

- Oké, nekünk is beszélnünk kéne valamiről. – mondtam és Damonra néztem. Vette a lapot és együtt érzően rám nézett.

- Rendben, mikor indulhatunk?- kérdezte Edward.

- Még van negyed órám utána mehetünk. – még van egy dal amit el akartam énekelni. Remélem nem fognak nagyon kiakadni ha megtudják a Davidos ügyet. Csak azt nem tudom, hogyan védjem meg őket, mert az tuti, hogy nem fognak csak úgy kimaradni ebből, főleg Edward. Miután elénekeltem indultunk is. Edward vezetett és Damon ült hátul. Mikor megérkeztünk nagyot sóhajtottam majd bementünk. Mindenki boldogan köszöntött majd leültünk a nappaliba. Én Edward mellett ültem Damon pedig Emmett mellé telepedett.

- Szóval, Bella halottunk róla, hogy Edward átváltoztat és mindenki nagyon örülne ha a családunk tagja lennél, viszont jól átgondoltad és tényleg vámpír akarsz lenni? – kérdezte Carlisle.

- Igen, mindent átgondoltam, de mielőtt ebbe belemennénk szeretném ha tudnátok valamit ami lehet, hogy mindenki véleményén változtatni fog.

- Persze mond csak. – Jaj hol kezdjem? Tudjátok beszéltem arról a srácról akit megöltem? Hát nem halt meg és vérfarkas akik titeket gyilkolnak és most meg akar ölni. Hát ez így nagyon nem jó. Gyerünk Bella meg tudod csinálni.

- Öm… szóval, Edward, emlékszel amikor meséltem Davidról? – bólintott. – Szóval, mondtam, hogy megöltem. Nem halt meg. – nem tudtam folytatni és segélykérően Jasperre néztem. Értette a célzást és egy nagy nyugtató hullámot éreztem.

- Köszi.

- Nincs mit. – mondta.

- Nem halt meg, mert ő nem teljesen ember mint az később kiderült.

- Bocsi húgi, hogy közbe szólok, de ha nem ember akkor mi? – kérdezte Emmett.

- Vérfarkas.- mondtam, majd nagy csend lett és mindenki arcán lehetett látni a megdöbbenést. Először Jasper „ébredt” fel.

- Biztos vagy ebben?

- Igen, sajnos igen, és nem csak én hanem Damon is találkozott vele.

- Hát azt nem nevezném találkozásnak, de ha még egyszer a közelembe jön és leszedem azt az undorító fejét az tuti. – mondta Dam.

- Tudjátok, nem meséltem még, hogy miért jöttem el otthonról. Miután eltemettük, egy hónap múlva leveleket kaptam David nevében. Azt hittem valaki szórakozik velem, de mikor olyan dolgokat írt amiket csak ő tudott megfordult a fejembe, hogy talán nem is halt meg. Persze meghazudtoltam saját magam és nem érdekeltek a levelek, egy idő után el se olvastam. Viszont egy nap rávettem magam és beleolvastam az egyikbe. Az volt benne, hogy ha nem megyek el egy helyre akkor megöli  a családomat és a barátaimat, és ha szólni merek a rendőröknek akkor engem is megöl. Nem mentem el se a találkára se a rendőrségre. Viszont másnap reggel megtaláltuk a hátsó udvaron a nem rég született kiskutyát szétszaggatva, és kaptam másnap egy levelet amibe megírta, hogy ő volt és az anyukám lesz a következő akkor már megijedtem. A rendőröknek nem mertem szólni, utána írta, hogy a szüleimet nem fogja bántani, mert szerette őket és ők nem tehetnek semmiről. Akkor megnyugodtam, hogy legalább nekik nem lesz bajuk. Ekkor döntöttem a mellett, hogy elköltözöm. Azóta nem kaptam levelet. Úgy gondoltam feladta, de mikor Damon elmondta, hogy miért jött akkor tudtam, hogy nem.

- Miért jött Damon?- kérdezte Alice.

- Hát röviden annyi, hogy vadászni voltam és összefutottam egy állattal, vagyis egy ilyen korccsal, akkor még nem tudtam mi az. Rá pár napra is vadásztam és egy egész falkával futottam össze, mint kiderült engem kerestek. Az egyik név szerint David visszaváltozott és faggatni kezdett Bella felől, persze mivel nem tudtam semmit, hogy hol van és mit csinál elmondtam nekik és természetesen nem hittek nekem, pedig milyen hihetően adtam elő nem értem.- - Dam ne már inkább folytasd. – szóltam rá.

- Oké, szóval rám uszította a kutyákat és miután beleugrottam a tengerbe azt kiáltotta, hogy megtalál és megöl engem is és Bellát is. Elmentem Belláékhoz de nem volt már ott és volt egy levél amibe az volt, hogy tudja hova ment és megöli, ezért jöttem ide.

- Összefoglalva, egy szadista vérfarkas megakarja ölni a húgit és a haveromat a többi pincsikutyával? Szóval bunyó lesz? Ez rohadt jó. Mikor indulunk? – Emmett már csak Emmett.

- Semmikor! – mondtam erélyesen.

- Ugyan húgi ne már egy kis bunyót soha nem lehet kihagyni.

- Nem érted? Ez nem rátok tartozik, nem azért mondtuk el, hogy majd ti feláldozzátok magatokat értem, hanem azért, hogy tisztába legyetek azzal, hogy miért nem akartalak titeket is belesodorni. Nem engedem, hogy részt vegyetek ebbe, és Edward nem azért akarom, hogy átváltoztass mert ki akarlak használni, hanem mert szeretlek, de ha megteszed akkor könnyebben meg tudom majd ölni.

- Bella, köszönöm, hogy őszinte voltál velünk, de azt, hogy mit csináljunk szavazással fogjuk eldönteni. Edward?

( Edward szemszöge)

Nehezen tudom elhinni, hogy vérfarkasok akarják a szerelmemet megölni, ráadásul azért mert a szadista vezetőjük nem kapta meg Bellát. Ő meg azt akarja, hogy ne segítsünk? Hát nem, bármi áron megvédem őt, még ha meg kell halljak akkor is megvédem. Carlisle gondolatba üzent, hogy vigyem fel Bellát a szobámba addig ők átbeszélik a dolgokat.

-Gyere, beszélgessünk – fogtam meg a kezét és az emelet felé húztam. Nem nagyon akart engedelmeskedni de nem tette szóvá. Mikor leült az ágyra én az ablakhoz mentem és a tájat fürkésztem. Egyszer csak két gyönge kar ölelte át a derekam. Tudtam, hogy beszélnünk kéne, de nem akartam veszekedni vele, pedig ebből biztos az lesz amilyen makacs teremtés.

- Edward? – megfordultam és a szemébe néztem. Annyira szépek a szemei és ha vámpír lesz akkor már nem lesz ilyen, habár tudom, hogy nem emiatt nem akarom ezt az egészet.

- Tudom, hogy szeretsz és féltesz, de bárhogy is dönt a családod én elmegyek és nem jövök vissza, Soha.

Remélem tetszett és tudom, hogy rövid lett de a következőt megpróbálom hosszabbra.

Jó olvasást

Puszi

8. fejezet 2/2

8. fejezet2/2
(Bella szemszöge)

... csak futottam futottam és azt sem tudtam merre megyek. Beleugrottam egy tengerbe és addig úsztam míg szárazföldbe nem ütköztem. Este volt, és éhes voltam szóval elindultam vadászni. Találtam is egy zsákutcát és ott egy tök részeg fazont. Tudod jól hogy szeretek a kajával szórakozni így tettem most is. Elindult kifelé a sikátorból én pedig hűségesen követtem közbe csak röhögtem rajta, hogy milyen bénán "fut".  Mikor kiért előtte termettem és elkezdtem visszafele húzni, amikor valaki megragadott és a falhoz vágott. Rögtön kapcsoltam és megfordultam. Azt hittem, hogy csak egy másik vámpír aki kajálni akar de nem így volt. Mikor megfordultam egy kétszer akkora állattal találtam szembe magam. Mit ne mondjak eléggé ijesztő volt ahogy elkezdett felém jönni. Te Bella tudtad hogy egy vámpír is beszarhat? - kérdezte tettetett komolysággal. - Na jó inkább folytatom mert nem vagy humorodnál, pedig ez jó kis poén volt. Szóval hogy is nézett ki? Mint mondtam hatalmas volt és bazi nagy karmai voltak a lábán és a kezein? Hát nem is tudom hogy azok most kezek voltak vagy inkább lábak mert négy lábra ereszkedett és vicsorgott mint egy veszett kutya. Akkora metszőfogakat még nem láttam az tuti. Ráadásul neki kettő is volt. Hirtelen futni kezdett felém és nem is reagáltam amikor elindult csak azt vettem észre hogy a pofáját fogom hogy ne harapjon belém.  Lerúgtam magamról majd megpróbáltam fájdalmat éreztetni neki de valamiért csak jobban felbőszítettem és megint támadott, viszont most két lábra állt és a "kezeivel" belém karmolt. Még mindig itt a helye. - mutatta a hasán a karomnyomot. Olyan volt mint amikor a filmekbe a medve belekarmol az emberbe vagy nem is tudom de elég mély seb volt. - Nem tudom miért nem tűnt el de pár haverom szerint nem is fog, de erről majd később. Szóval nagy nehezen elmenekültem és befutottam az erdőbe. Hát a seb égette a bőröm ezért beleugrottam a közeli folyóba és megpróbáltam kitisztítani. Rá pár napra összefutottam néhány nomáddal és ők meséltek a vérfarkasokról. Azt mondták, hogy eddig aki találkozott egyedül egyel az nem élte túl és hogy nagy mázlim volt, hogy teliholdkor támadott meg. Kérdeztem hogy miért és azt mondták, hogy teliholdkor eluralkodik rajtuk az állat ösztön és csak az ölésre mennek. ilyenkor vagy bezárkóznak és kitombolják magukat vagy keresnek előtte egy rakás vámpírt és legyilkolják őket. Furcsállták is, hogy szabadon garázdálkodott.A sebet illetően mint mondtam az előbb nem fog eltűnni. Már nem fáj de elég ciki ha van egy csajod és rákérdez. Mielőtt idejöttem pont ez történt. Találkoztam egy irtó szexi vámpír csajjal és hát mikor elkezdtünk belemelegedni rákérdezett, hogy mi az a seb én meg elmondtam neki, erre elfutott mert azt mondta, hogy ha valaki túlél egy ilyen támadást azt megkeresik és megölik ezért nem szívesen akart velem lenni, ugyanis azt is mondta, hogy ha egy vérfarkas iszik a véredből akkor lepereg előttük az egész életed és nem akart a gondolatomba szerepelni mert lehet, hogy megkeresnék és őt is megölnék. Rá pár napra vadászni mentem és összefutottam egy csapat vérfarkassal, mint kiderült engem kerestek. Viszont mielőtt rám támadtak volna az egyik visszaváltozott vagy mi és nem fogod elhinni ki volt az. Na tippelj. - nézett rám. - Dávid. - még szerencse hogy ültem mert tuti. hogy összeesek. - Bizony, és kérdezte, hogy mi van veled. Elmondtam, hogy nem tom erre legyintett és vagy öt haverja futni kezdett felém. Hát bunyóztunk egy ideig utána meguntam és menekülni kezdtem. Szerencsére elértem a tengert és beleugrottam. Utánam kiáltott és azt mondta, hogy meg fog keresni téged és megöl. ekkor még nem hittem neki, viszont amikor visszamentem hozzátok és a szüleid mondták, hogy elutaztál már sejtettem, hogy megtalál, ugyanis a postaládába találtunk anyukáddal egy levelet Dávidtól neked. Elolvastam és az volt benne, hogy már egy jó ideje figyelt és tudja hova utazol és meg fog találni és megöl. Azt mondtam az anyukádnak, hogy valaki szórakozásból küld9tt neked egy szerelmes levelet és elhitte. Nem is olvasta el. Utána megkérdeztem, hogy mikor utaztál el és most itt vagyok. Azért jöttem, hogy értesítselek arról, hogy egy rakás kutya akar megölni téged, vagyis ha megtudják, hogy itt vagyok akkor már engem se fognak kihagyni.- azt hiszem végigmondta. - Összefoglalva azt mondod, hogy a volt pasim akit " megöltem", mert megöltem ebben biztos vagyok, él és meg akar ölni engem is és téged is??? Hát ez jó. Hogy képbe legyél, annyit tudtam, hogy valaki már egy ideje küldözgetett leveleket Dávid nevében. Nem gondoltam, hogy ő csak azt, hogy meg fog ölni. Írta, hogy végez a családommal, a barátaimmal és nem nyugszik míg velem sem végez azért mert nem lettem az övé. Eleinte nem hittem neki, csak miután megtaláltuk a hátsó udvaron a nem rég született kiskutyát szétszaggatva, és kaptam másnap egy levelet amibe megírta, hogy ő volt és az anyukám lesz a következő akkor már megijedtem. A rendőröknek nem mertem szólni mert írta, hogy ne tegyem mert baj lesz, utána írta, hogy a szüleimet nem fogja bántani, mert szerette őket és ők nem tehetnek semmiről. Akkor megnyugodtam ,hogy legalább nekik nem lesz bajuk. Ekkor döntöttem a mellett, hogy elköltözöm. Azóta nem kaptam levelet. Úgy gondoltam feladta, de nem ezek szerint nem.
- Hát nagyon úgy tűnik, és nem hiszem, hogy feladja. Nem gondolod, hogy be kéne avatni a lovagodat meg a családját ebbe?
- Nem, ki van zárva, nem akarom, hogy az én hibámból ők is meghalljanak.
- Bella, te is tudod, hogy tudnak vigyázni magukra és nem hiszem, hogy Edward örülne neki, hogy nem szóltál erről.
- Nem kell megtudnia.
- Az egy dolog, hogy a te gondolataidat nem látja, de az enyémeket még igen, és nem gyakoroltam még, hogy hogyan kell másra gondolni a közelébe, bocsi de muszály elmondanod neki.
- De...
- Tudod, azok a nomádok elmondták hogy a vérfarkasok azért vannak, hogy a vámpírokat öljék meg, de ez nem azt jelenti, hogy meg is tudják ölni őket. Vegyük csak az én esetemet, kétszer menekültem meg tőlük ráadásul öten támadtak rám és nem lett bajom, gondolj bele ha a Cullenék is beszálnak szerintem meg bírnánk ölni őket, sőt lehet, hogy ők tudják azt is, hogy mi a gyenge pontjuk, vagy ilyesmi.
- Oké, átgondolomde nem biztos. Most megyek mert dolgoznom is kell ha akarsz elkísérhetsz.
- Mit dolgozol?
- Énekelek a közelben egy presszóban.
- Komolyan? Nem is hallottalak még énekelni. Erre kíváncsi leszek. - mosolygott rám, majd elindultunk a presszóba. A tulaj örömmel fogadott és meg is engedte, hogy énekeljek. Bevezetésnek pár szerelmes dalt választottam, a hangulatom miatt. Majd lementem a színpadról inni valamit. A tulaj oda jött és azt kérte, hogy mennyek vissza mert valaki duettet akar velem énekelni. Nem tudtam ki lehet az csak akkor mikor megláttam, hogy ki áll a színpadon...

(Edward szemszöge)

Lementem a többiekhez, mert hallottam, hogy Carlisle beszélni akar a családdal.
- Átgondoltam a hallottakat és mint Edward mondta átváltoztatja Bellát, ha még mindig akarja. Edward szerinted Bella barátjával mi legyen? Mert ugye azt mondtad veszélytelen, akkor esetleg átjöhetnének hozzánk Bellával és megbeszélhetnénk a dolgokat. Megkérdeznéd tőlük?
- Persze.
- Edward, Bella a presszóba van és énekel, ott keresd - mosolygott Alice és megint rejtegeti előlem a gondolatait. Ilyenkor annyira idegesítő.
- Akkor én megyek is. - mondtam és elindultam a presszóba. Mikor megérkeztem pont énekelt. Zsédától a Szeress most-ott. És körvonalazódott bennem egy remek terv. Míg ő énekelt megkértem a tulajt, hogy engedjen meg egy duettet Bellával és belement. Bella leült Damonhoz és ivott valamit. A tulaj mondta neki, hogy jöjjön vissza és mikor meglátott teljesen ledöbbent. Odamentem hozzá és segítettem feljönni, átadtam az egyik mikrofont és elindult a Császár Előd és Alexa zenéje. Ez a dal sokban hasonlít a mi szerelmünkhöz ezért választottam ezt.

Mondd, hogy lehet, hogy lesz bűn egy szerelem?
Miért, mondd, miért baj, hogy ő kell nekem?
Tizenhat múlt, de amikor hozzám bújt,
Az a tűz újból lángra gyúlt.
Tiltják nekem, fogva tart a félelem.
Miért jó nekik így, miért vannak ellenem?
Szerelem-játék, ahogyan volt, úgy szép,
Aki nem látta úgysem ért.

Fáj a szív itt bent, ez tiltott szerelem,
Csak kínoz engem.
Hát szólj, hogy kell, vagy nem, ez a titkos szerelem,
Most döntsd el, mi legyen!
Nézd, ez most az első könnyem,
Nézz rám, mondd, hogy mit vársz tőlem,
Hisz tiltott a csók, nekünk mégis megvolt,
Csak egy pár nap, ami rólunk szólt,
A tanú csak a Hold.

 Nem hallja más a szélbe súgott vallomást,
De ha kell, majd megvédem a törékeny varázst,
Vigyázok rá, a szerelem elég hozzá,
Vele elszöknék bárhová.
Miért nincs velem, ki dönti el, hogy így legyen?
Hogyan rejtsem el a sebeket a szívemen?
Ez meddig tart, ami jó, az miért hoz bajt?
Egy szerelem-dallamba loptak zajt.

Mikor vége lett egymás szemébe néztünk és csak távolról hallottam a tapsvihart. Hihetetlen érzés volt vele énekelni, és ezt láttam Bella szemébe is.
- Szeretlek - suttogtam a fülébe majd megpusziltam az arcát.
- Én is szeretlek - suttogta. Lementünk a színpadról.



Remélem tetszeni fog:)
Várom a kommenteket
Puszi

8. fejezet 1/2

8.fejezet 1/2

- Edward... én... - jaj istenem most mi legyen? Damon hol a francba vagy már?
- Sajnálom, de a válaszom, NEM. - oké kész kimondtam és ezzel annyira megbántottam, hogy csoda ha valaha még hozzám szól.
- Edward, jól vagy? Edward? - vámpír kaphat sokkot?
- Miért nem? - suttogta.
- Sajnálom, de nem akarlak bajba sodorni, már így is bajban vagytok mert veletek voltam, soha nem bocsátanám meg magamnak ha valami bajotok esne miattam.
- Bella, nem lesz bajunk meg tudjuk védeni magunkat, kérlek ne utasíts vissza. - Damon hol vagy már? Nem mondhatom el neki, még nem. Talán egyszer, de nem most.
- Edward, most menny el. Kérlek hagy magamra egy kicsit jó?
- Addig nem megyek el míg el nem mondod, hogy miért nem. - mondta.
- Most nem, ha úgy gondolom, hogy megosztom veled, veletek majd hívlak, de kérlek most menny el.
- Megígéred, hogy elmondod?
- Meg. - nem fogom elmondani, talán ha átváltoztatott vagy nem tudom, de mostanság biztos nem, persze ezt nem fogom neki elmondani, mert addig nem változtatna át az biztos, nekem viszont vámpírnak kell lennem, hogy szembeszálljak a múltammal. Rájöttem, hogy addig nem lesz nyugtom és arra is rájöttem, hogy Damon miért jött, persze megvárom míg ő maga mondja el, de sejtem, hogy azért jött amire gondolok. Csak abban reménykedem még, hogy ő nem mondott semmit Edwardnak és nem is fog mert akkor biztos, hogy kiakadna.
- Rendben, de ne feledd, hogy megígérted mert én nem fogom elfelejteni soha. Ha azt szeretnéd, hogy mennyek el akkor elmegyek, de ugye nem fogsz elutazni?
- Nem, azt ígérted, hogy átváltoztatsz, nem emlékszel? - mosolyogtam rá.
- Már hogy ne emlékeznék? Csak biztos akartam benne lenni, hogy nem fogsz elmenekülni előlem.
- Nem fogok elmenekülni, habár előled nem is lenne könnyű.
- Ebbe van valami.
- Ma elmegyek a presszóba és visszakönyörgöm az állásomat, szóval ha látni akarsz akkor ott megtalálsz.
- Ki nem hagynám. - mosolygott majd megcsókolt.
- Akkor most megyek és elújságolom a családnak a jó híreket meg a rosszat is, este találkozunk. Szeretlek.
- Én is szeretlek.- az ablakomhoz sétált - Edward, milyen rossz hírt?
- Hát, nem jössz hozzám, ezt nem nevezném jó hírnek. - próbált mosolyogni de nem volt őszinte.
- Ja, hát igen, amúgy tudnak már Damonról?
- Csak annyit, hogy tegnap valaki rád támadt, arról nem, hogy nem ellenség. - mosolygott. - De, megyek is és azt is elmondom nekik, szia.
- Szia, és puszilom a lányokat.
- Átadom.
- Oké. Köszi.
- Megjött Damon. A nappaliban vár.
- Oh... köszi, akkor megyek is, szia-és elindultam a nappaliba. Damon a kanapén ült és mosolygott.
- Szia.
- Szia drágám, jót beszélgettetek?
- Hányszor mondjam...
- Igen tudom, nem szereted ha drágának hívlak. Oké felfogtam Bells.
- Egy fokkal jobb. - leültem mellé. Nagyon kíváncsi vagyok milyen történettel fog előállni, hogy miért van itt, de nem úgy tűnik mint aki el akarja mondani.
- Szóval, miért vagy itt?
- Miért kell elrontanod az örömömet, annyira jó lett volna ha inkább rólatok beszéltek és nem a gondokkal foglalkoznánk. Nem lehetne, hogy  inkább te mesélnéd el, hogy mire jutottatok a lovagoddal? - na nem, most nem úszod meg arról gondoskodom.
- Hm... nem, nem lehetne. Vagy elmondod, hogy miért vagy itt, vagy rád uszítom a lovagomat.- tettetett komolyságommal néztem rá, de nem voltam túl meggyőző.
- Na persze, mert Edike majd móresre tanít mi? Nem mondta, hogy haverok lettünk az idő alatt míg te az igazak álmát aludtad? Nem? Hát jobb ha tudod, mert ő tőlem nem fog megvédeni az tuti.- mondta magabiztosan, de a szája szegletében ott bujkált a csibész mosoly.
- Oké. Fel adom. De akkor is meg kell mondanod, hogy miért vagy itt.
- Nem lehetne- Nem Dam, most nem később, nem holnap, most!
- Oké, oké csak ne borulj ki. Csak neked akartam jót, de igazad van jobb ha még most megtudod. - ajaj ez nem hangzik túl jól. Na most jön az amire gondoltam, de azért a közmondás szerint a " remény hal meg utoljára" ugye? Hát akkor még reménykedem, hogy nem azt fogja mondani amire gondolok.
- Hol is kezdjem? - Mondjuk az elején! Jaj mondjad már!
- Oké, szóval... miután összevesztünk...

(Edward szemszöge)

Miután kiugrottam az ablakon kénytelen voltam még belesni, hogy nincs e semmi baj velük, és miután minden rendbe volt úgy döntöttem nem kíváncsiskodom mert a család már biztos sík ideg, hogy vajon Bella miért maradt itthon és miért mondott a leánykérésre nemet? Habár szerintem Alice láthatta, hogy megkérem Bella kezét, szóval azt is láthatta, hogy nemet fog mondani.
- Sziasztok. - mindenki a nappaliba volt, ezek szerint Alice látta a dolgokat.
- Na végre, azt hittem, hogy már haza se jössz. Jól vagy? Miért mondott nemet? Mi történt?- csak úgy záporoztak felém a kérdések.
- Oké, oké egyszerre csak egy kérdést ha lehetne, szóval gondolom arra rájöttetek, hogy Bella nem utazik el hanem itt marad velem.- erre mindenki bólintott.
- Megkértem a kezét, de nemet mondott, mint Alice már az előbb említette, hogy miért azt nem mondta meg, de megígérte, hogy el fogja mondani. Viszont én meg megígértem neki, hogy átváltoztatom.
- Fiam, biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte apám.
- Nem akarom elveszíteni és ha ez az ára akkor megteszem.
- És mi a helyzet a nomád vámpírral? - kérdezte Emmett.
- Semmi gond, Bella régi barátja és nem fog bántani senkit. - "De kár, pedig már jó lett volna egy kis bunyó" gondolta Emmett.
- Ezt nem értem, Bella barátja egy vámpír és nem mondta meg nekünk? - kérdezte Rosali.
- Azt mondta, hogy amikor megismert minket nem tudta, hogy mi is vámpírok vagyunk, és mikor megtudta nem akart minket is bajba sodorni, de azt ne kérdezzétek, hogy milyen bajba mert nem mondta el. - mindenki a hallottakon gondolkozott én pedig felmentem a szobámba, hogy azon trjem a fejem, hogy vajon mi lehet az a nagy titok amit Bella nem akar elmondani.

Ez csak az egyik fele. Holnap hozom a másik felét, addig is jó olvasást
Puszi:)