11. fejezet

11. fejezet

( Edward szemszöge)

Emmett már a ház előtt ordibált gondolatba, csak azt nem tudom miért. „Na öcsi mér nem vártatok meg?- kérdezte. Nem is figyelek rá. Ezt mondogattam míg be nem jöttek. Amint megláttam az arcát elfogott a düh.

- Sziasztok- köszönt kedvesem. Én meg se bírtam szólalni. Jasper szeme is kezdett befeketedni annyira kezdett felgyülemleni bennem a harag. Damon is rám nézett hiszen érezte amit én. Próbáltak lenyugtatni de csak arra vágytam, hogy megverjem Emmettet. A vadállat kezdte átvenni a hatalmat, csak Bella volt az aki visszatartott attól hogy neki mennyek.

- Milyen volt a vadászat? – kérdezte szerelmem.

- Ő, Edward jól vagy??? – kérdezte Dam. Bella megfordult és rám nézett. Valószínű, hogy a szemem már nagyon fekete, mert Bella arcán átsuhant a félelem. Nem akartam megijeszteni ezért óvatosan felemeltem magamról és az ablakhoz sétáltam.

- Igen – suttogtam.

- És ti jól szórakoztatok? – kérdezte Emmett, és láttam azt a tenyérbe mászó képét az üvegen át.

- Elütöttük az időt – mosolygott szerelmem.

- Jaj, hugi ne már! Részleteket – csapta össze a tenyerét.

- Szeretnéd mi?- mosolygott Bella.

- Edward biztos jól vagy? Az érzéseid nagyon negatívak- folytatta volna, ha nem vágok a szavába.

- Te csak ne elemezgess engem, te pedig ne szólj bele a magánéletünkbe – sziszegtem a méregtől. Már csak hajszálnyira voltam attól, hogy nekiugrok Emnek.

- Fiam, nyugodj meg – mondta nyugodtan apám.

- Ugyan öcsi, azért remélem védekeztetek – nevetett. Nem bírtam tovább, nekiugrottam, volna ha Damon nem fogja le az egyik, míg Jasper a másik kezem.

- Eresszetek – sziszegtem.

- Ne tedd ezt, nem éri meg – mondta Jasper. Ránéztem Bellára, akit Alice és Rosalie védtek, nehogy őt is bántsam.

- Ugyan, ráfér már egy kis bunyó, eléggé eltunyult már az évek alatt és ráférne az edzés- röhögött Emmett.

- Edward – suttogta szerelmem. Ránéztem, és csak a féltést láttam a szemébe. Nem félt inkább féltett, nehogy bajunk essen. A köd lassan visszahúzódott, míg nem teljesen visszazártam a vadállatot a ketrecébe. csak is Bella az, aki valaha meg tudott nyugtatni és elég volt csak néznem már le is nyugodtam. Jas is észrevette és intett Damnek, hogy engedjen el. Szerelmem odarohant és szorosan hozzámbúlyt.

(Bella szemszöge)

Olyan gyorsan történt minden. Dam hirtelen lefogta Edwardot és Jasper is segített neki. nem tudtam, hogy miért, mert Alice és Rosalie elém álltak és védelmeztek valamiért. Nem féltem hiszen Edward sose tudna nekem ártani, viszont nagyon úgy tűnik, hogy Emmett kijelentése akasztotta ki, és biztos vagyok benne, hogy gondolatba ennél durvább kijelentései is vannak. Ránéztem szerelmemre, aki szikrázó szemekkel vizslatta Emmettet és próbált szabadulni.

- Edward – suttogtam. Rám emelte a szemeit, amik már lassan sötétebbek voltak, mint a legsötétebb éjszaka és elgyötörten nézett rám. Percek teltek el, így míg lassan a szemei egyre világosabbak lettek, és újra arany barna lett. A fiúk elengedték, én pedig kaptam az alkalmon odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem

- Szeretlek - suttogtam. Belepuszilt a hajamba, majd kicsit eltolt magától.

- Én is szeretlek, és sajnálom. - mondta.

- Semmi baj, nem történt semmi baj. - öleltem meg.

Kicsit rövid lett. de a héten hozok még egyet. Komikat. J