12. fejezet
(Bella szemszöge)
Felmentünk a szobájába és csöndbe öleltük egymást. Azon gondolkoztam, vajon mi lesz most. Mi lesz, ha hamarabb jönnek, és meghal a családom. Mi lesz akkor, ha magával visz, és többé nem láthatom, nem érezhetem, és nem hallhatom azt a csodálatos hangját. Minél hamarabb át kell változtatnia, hogy sikerüljön minden és boldogan élhetünk örökre.
- Damon mindjárt jön, mert szeretne veled beszélni. - suttogta a fülembe.
- Miről?
- Titkolja - mosolygott. Olyan aranyos, amikor mosolyog. Nekem már az is elég lenne, ha csak nézhetném, ha minden rendbe lenn, és mindig mosolyogna. Kopognak.
- Szabad - mondta Edward.
- Hello srácok, nem akarok zavarni, de Bella haza kéne menni, biztos fáradt vagy, vagy itt alszol?
- Csábító, de haza megyünk, összeszedek pár dolgot, majd holnap reggel áthozom a cuccaimat.
- Rendben, lent találkozunk. - mosolygott.
- Este átmegyek, rendben?- kérdezte Edward.
- Oké, máris hiányzol - néztem a szemébe. Lassan közeledett felém, majd lágyan megcsókolt. Egy érzéki csók után hazaindultunk Dammel, és bementünk a konyhába.
- Szóval… most mi lesz?- kérdezte.
- Maradunk, és Edward átváltoztat, viszont remélem addig nem érnek ide, míg át nem változok.
- És ha akkor jönnek, amikor az átváltozásod tart?
- Jó kérdés, de ha ember leszek, mikorra ideérnek, vagy megöl, vagy magával visz, és egyiket sem akarom.
- Oké, de a jövőbelátó csaj azt monda, hogy nem lát át ezeken a dögökön, így nem tudjuk, mikor támadnak.
- Tudom, de én most megyek aludni, majd holnap mindent megbeszélünk.
- Jó éjt, álmodj szépeket- mondta.
- Köszi - majd felmentem. Másnap reggel valami hideget éreztem a fejem alatt, kinyitottam a szemem és megláttam azt a férfit, aki a világot jelenti számomra.
- jó reggelt szerelmem - mosolygott, majd megcsókolt. Beletúrtam hajába, majd magamra húztam és a pólója szélét kerestem. Belemosolygott csókunkba, majd visszafeküdt mellém. Csalódottan kimásztam az ágyból, majd reggeli teendőim elvégzése után, lementem a konyhába. Szerelmem, már a reggelit készítette, de Damont sehol nem láttam.
- Dam?
- Elment vadászni és felhívja, az ismerőseit hátha segítenek harcolni, ha odáig fajul a dolog.
- Sok barátja van, akik szívesen harcolnak. Megettem a reggelit, majd a villába mentünk. Mindenki a nappaliba volt, így mi is csatlakoztunk.
- Arra gondoltam, hogy most kéne átváltoztatni, mert a ember leszek mikor jönnek meg fog zsarolni, vagy megöl, viszont, ha vámpír leszek meg tudom védeni magam.
- Szerintem nagyszerű ötlet- tapsikolt Alice. - Egyet értek, erősebb is leszel, viszont a vérengzés miatt majd szükségem lesz Dam segítségére, hogy ne támadj rájuk, ugyanis az ösztöneid, át fogják venni az irányítást.
- Szerintem is jó ötlet, már alig várom, hogy bunyózzak valakivel és tuti, hogy leverlek szkanderbe is. - mosolygott Emmett.
- Megjöttem - szólt Dam.
- Ne is álmodj róla. - állt elém Edward - Csak próbálj a közelébe mennyi és kicsinállak…- morgott.
- Jaj, öcsi, ne légy féltékeny, ha te akarsz előbb bunyózni rendben, de a hölgyeké az elsőbbség, téged csak utána verhetlek el- röhögött Emmett. Nagyon tetszett neki, ahogy felbőszítette Edwardot.
- Edward hagyd- kértem. Nem törődött velem, a háta mögé tolt és támadó állást vett fel, majd ijesztően morgott egyet, és ráugrott Emmetre. Átestek az üvegablakon és az udvaron folytatták.
- Hagyjátok abba- sikított Alice. Utánuk akartam menni, de Rosali lefogott.
- Mit látsz? - kérdezte Jas Alicet - Edward teljesen elvesztette a kontrollt, olyan homályos minden, meg is ölheti Emmettet. - zokogta. Eközben Dam megpróbálta lebeszélni őket, de Em csak röhögött, Edward pedig nem is reagált. Rosali engedett a szorításon és ki tudtam futni az udvarra.
- Dam, csinálj már valamit! - ordítottam. - Em, állítsd már le, nem látod, hogy már nincs magánál, kérlek, bajod esik, Alice látta.
- Akkor rosszul látta, tuti, hogy kikészítem, amúgy meg ráfér már, hogy kiengedje a gőzt. - röhögött.
- Halott vagy - mondta Edward, majd nekidobta egy fának. Most kell cselekednem.
- Dam, kérlek. - Rendben.
- Ne merészeld- sziszegte szerelmem, majd megindult Dam felé.
- Bocsi, haver, de nem vagy magadnál, és nem kéne kiirtani a fél erdőt azzal, hogy nekidobod Emmettet.
- Ne merd - sziszegte. Már majdnem odaért, amikor összeesett. Odarohantam és letérdeltem.
- Elájult? - kérdeztem.
- Nem, csak lebénítottam, mindent érzékel, de nem tud mozdulni, sem beszélni, fél óra és minden oké lesz.
- Pedig levertem volna- mondta Em, majd bement a házba.
- Sajnálom, kérlek, ne haragudj, de nem akartam, hogy bármi bajotok essen, és kérlek, ne hibáztasd magad, nem te tehetsz róla, szeretlek. - A fiúk bevitték a házba és felvitték a szobába.
- Vigyázz rá- kacsintott Dam, majd távoztak. Lementem a földszintre hátha addig segíthetek összepakolni, de már minden ragyogott és csak az üvegfal hiánya mutatta, hogy az előbb mi volt itt. Visszamentem és vártam, hogy kedvesem felébredjen. Nem kellett sokat várni és kinyitotta a szemét, majd felállt és az ablakhoz sétált. Mögé álltam és átkaroltam.
- Sajnálom - suttogta, majd megfordult.
- Semmi baj, gyere meg kell beszélnünk az átváltozást.
- Nem haragszol? - kérdezte
- Nem, és köszönöm, hogy kiálltál mellettem, ne ostorozd magad, jó?
- Szeretlek - suttogta, majd megcsókolt. Lesétáltunk a nappaliba, és leültünk.
- Szerintem az legyen az első, hogy szólunk az alakváltóknak, hogy mi készül, addig felhívjuk az ismerősöket, majd Edward átváltoztat, de az alakváltóknak muszáj elmondani, hogy átváltoztatjuk Bellát.
- Nem fognak neki örülni - mondta Rosali
- Elmegyek veletek és elmondom nekik, hogy saját akaratomból akarok vámpír lenni, és senki nem kényszerít rá, akkor csak nem lesz baj.
- Nem az a baj, hogy átváltoztatunk, mert nem lenne közük hozzá, csak van egy szerződés amit régen kötöttünk velük és ha azt megszegjük, akkor felbontják és megtámadnak.
- Majd megpróbálom őket rábeszélni, hogy nektek semmi közötök hozzá és majd azt mondjuk, hogy Dam fog átváltoztatni, és ő nem Cullen szóval nincs köze a szerződéshez.
- Ez megoldható, szerintem sikerülhet - gondolkozott Jasper.
- És ha ők is segítenek és látják, hogy Edward változtat át? - kérdezte Emmett.
- Nem kell látniuk. - mondtam. - Csak nem jönnek fel a szobába, és nézik végig azt amikor valaki megharap.
- Szerintem se lesz ezzel semmi baj- mondta Carlisle.
- Rendben akkor én most felhívom a Daniel klánt, Edward kérlek, hívd fel a románokat, a többiek meg bárkit, aki az eszükbe jut. - adta ki a feladatokat Carlisle.
- Dam, te tudtál valakit hívni?- kérdeztem.
- Persze, mi az, hogy, 13 haveromat hívtam fel abból jön 15 - mosolygott.
- 13-ból jön 15?- kérdeztem
- Igen, Angelika megtalálta a szerelmét így mind a ketten jönnek, és Tom pedig összehaverkodott egy másik sráccal és így jönnek mind a ketten - magyarázta.
- Oké, habár nem tudom ki az a Tom és Angelika, nomádok?- kérdeztem, habár tudtam rá a választ.
- Ja, viszont jó arcok, az a csaj olyan, mint egy vadmacska, ráadásul a taktikája is király, egyszer kihívtam egy harcra, és szégyen nem szégyen ő nyert. Olyan ügyesen mozgott, mint egy macska. Majd meglátod, ha ideérnek.
- Már alig várom, hogy bemutass neki, tuti kihívom egy harcra és majd meglátod, hogy leverem - röhögött Em. Kíváncsi leszek, remélem, a lány nyer ideje volna, hogy valaki móresre tanítsa. Miután Edward visszajött és elmondta, hogy a románok is segítenek, elindultunk a határhoz és nagyon remélem, hogy nem lesz semmi baj azzal, hogy én is vámpír leszek…
Remélem azért tetszett. Komikat:D
