6. fejezet

6. fejezet

- Bella!- Drágám! – szólalt meg az, akit soha nem akartam már látni.

- Százszor megmondtam neked, hogy nem vagyok a drágád! – fordultam szembe vele. Ő kihasználta a helyzetet így rögtön előttem termett és a falnak nyomott, hogy esélyem se legyen elmenekülni, nem mintha tudtam volna.

- Drágám, amikor ezeket mondtad nem igazán figyeltem rád – búgta a fülembe.

- Engedj el Damon! – próbáltam ellökni, de sokkal erősebb nálam így nem sikerült. Egyre jobban közelített a számhoz mikor hirtelen morgást hallottam mögüle. Megpróbáltam kinézni a válla felett, de hirtelen eltűnt előlem és én a földre estem.

- Edward – sikítottam mikor a sikátor falának dobta Damon. Hirtelen mellettem termett Edward és a karjába kapott. Nem is láttam, hogy mi történt csak akkor mikor letett a földre. Megállt előttem és szomorúan rám nézett.

- Bella… ki volt ez a vámpír? – suttogta.

- Hol… hol van és mi történt vele?- suttogtam én is rekedtesen.

- Elmenekült, de vissza fog jönni érted. Bella ki volt ő? – kérdezte.

- Ez egy nagyon hosszú történet. Köszönöm, hogy megmentettél, de nem bántott volna. Majd egyszer elmondom, de most haza kell mennem, mert holnap indul a gépem. Ég veled Edward és sajnálom, hogy titkolóztam. -  Megfordultam és elindultam hazafelé. Legalább is reméltem, hogy arra van a házam. Viszont Edward előttem termett és felemelt a földről. Nem szólt egy szót sem csak elkezdett futni. Miután hazavitt megpuszilta a homlokom és eltűnt. Egy szemvillanás alatt. Persze gondolom nem hagyott, egyedül mert ismerem már annyira, hogy itt lesz a környéken és vigyázni fog rám, hogy Damon ne kerüljön a közelembe se. Bementem a házba, csináltam vacsorát majd letusoltam. Nem tudtam elaludni így felkeltem és lementem a nappaliba. Bekapcsoltam a tv- t és elkezdtem kapcsolgatni. Hirtelen kivágódott az ajtó és Edwarddal találtam szembe magam.

- Mindjárt itt lesz, szóval jó lenne, ha felöltöznél. – nézet végig rajtam és nyelt egy nagyot. Hát talán nem volt jó ötlet egy csipkés hálóinget felvennem. Vagy mégis? Edward szemei feketék lettek és csillogott a vágytól. Ez jó is lenne csak nem ebben a helyzetben.

- Oké. Köszi hogy szóltál. Jobb lesz, ha elmész.

- Nem foglak magadra hagyni.

- Edward. Nem fog bántani, és szeretném, ha nem kéne verekednetek. – húztam végig a mellkasán a kezem. Végigsimított az arcomon és nagyot sóhajtott.

- Nem megyek messzire. – súgta a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba.

- Köszönöm. – öleltem meg. Majd megfordult és kiment a hátsó ajtón. Nem telt bele 5 percbe meg is jelent Damon.

- Szervusz, drága Bellám. – mosolygott rám.

- Hello Damon.

- Jaj, ne nézz már ilyen csúnyán, hát nem is hiányoztam? Mert te nekem nagyon is hiányoztál. – Nézett végig rajtam majd előttem termett. Én viszont gyorsan a kanapé mögé surrantam és felvettem a köntösöm.

- Jaj, Bella, miért nem örülsz nekem? – nézett rám szomorúan.

- És megtudhatnám ki volt az a bátor lovag, aki elhajított a sikátorba? – kérdezte kicsit hangosabban. Szóval tudja, hogy Edward itt van. Ennek nem lesz jó vége.

- Senki, vagyis csak egy ismerősöm nem jelent nekem semmit. – nem tudhatja, meg hogy ki ő mert akkor megöli. Ismerem már annyira, hogy képes megölni bárkit.

- Ó, szóval csak ismerős mi? Hát drága Bellám most nagyot csalódtam benned. Teljesen vaknak látsz, vagy esetleg bolondnak hiszel? Vagy elfelejtetted, hogy mi a képességem? – kérdezte. A francba. Tényleg, ki is ment a fejemből, hogy a képessége hasonlít a Jasperhez, csak az övé még másra is képes nem csak befolyásolni mások érzéseit. Szóval érezte Edwardot, mivel engem valamiért soha nem érzett, így csak ő lehet a bűnös.

 - Oké, te nyertél. Edward a volt barátom, de már nem szóval le lehet szállni róla.

- Drágám, hiszen még nem is vagyok rajta. – mondta komolyan, majd rám mosolygott. Nem hiszem el, hogy ebből is viccet tud csinálni.

- Semmit sem változtál. – csóváltam a fejem.

- Viszont te rengeteget. – mért végig elismerően. – De térjünk vissza az előző témához, mi is volt köztetek? – nézett rám kíváncsian és helyet foglalt a kanapén. Megpaskolta maga mellett a helyet, hogy üljek le én pedig leültem.

- Damon, muszáj ezt. Tudom, hogy nem ezért jöttél, szóval inkább hadlyuk a múltat. – néztem rá könyörögve. Egy kicsit habozott, majd elkezdett röhögni. Vajon mi olyan vicces?

- Mi olyan vicces? – kérdeztem.

- Tudod, egy kicsit gondolkoztam, hogy mi lenne a jobb, ha elmondanám, hogy miért jöttem vagy, hogy te elmondod, hogy mi volt köztetek. Mérlegeltem a kettőt. De nem drágám, nem adom meg neked azt az örömöt, hogy ne oszd meg velem ezt a csodálatos történetet. Szóval vagy elmondod, vagy ténylegesen és fizikailag is rámászok a te Edwardodra. – mondta mosolyogva, de tudtam, hogy komolyan gondolta. Nem engedhetem, hogy baja essen Edwardnak vagy a családjának.

- Rendben. De végig kell hallgatnod és nem szólhatsz közbe. – mondtam el a feltételeimet.

- Hallgatlak. – nézett a szemembe várakozva. Én pedig mindent elmondtam neki az elejétől a végéig. Amíg ő gondolkozott én kisurrantam a konyhába enni valamit.

- És tényleg el akarsz menni? – jött utánam pár perc múlva.

- Nem tudom. Eddig teljesen biztos voltam benne, hogy jól döntök, viszont mielőtt idejöttél itt volt és majdnem elgyengültem. Szóval most nem tudom, hogy igazán mit szeretnék, vagy mi lenne a jó. – hajtottam le a fejem.

- Szóval, ha jól értelmezem a történetedet, akkor arról van szó, hogy szeretitek, egymást viszont Edward annyira szeret téged, hogy nem akarja elvenni a „lelked”. Viszont te csak annyit mondtál el Edwardnak a múltadból, hogy megölted Dávidot és a többit valamiért kihagytad a történetből. Ráadásul te szeretnéd, ha átváltoztatna, mert… - nézett rám kérdően.

- Mert szeretem. – fejeztem be a mondatot.

- Ja. De vajon miért nem voltál őszinte vele? És miért nem fogattad el az én ajánlatomat, tavaly amikor felajánlottam, hogy átváltoztatlak? – kérdezte. Viszont én egyikre sem akartam válaszolni.

- Damon ne kezd megint. Akkor még nem ismertem Edwardot és tudod jól, hogy téged csak barátként szerettelek. – mondtam.

- Oké. Ezt értem, de mi van az őszinteséggel? Hm?

- Nem akartam bajba sodorni. Így is túl sokat tud, és nem akartam bajba sodorni sem őt sem a családját.

- De már akkor bajba voltak mikor ti ketten találkoztatok. Komolyan nem vetted észre először, hogy vámpírok? Ennyire vak voltál?

- Mivel te voltál az egyetlen vámpír, akivel valaha találkoztam így nem volt sok vámpírismeretem. Sejtettem, hogy nem hétköznapiak, de erre nem gondoltam csak akkor esett le, amikor Edward elmondta.

- Hát tévedtem, amikor az előbb azt mondtam, hogy sokat változtál. Külsőre igen, de még mindig rossz emberismereted van. – csóválta a fejét.

- Tévedsz. Az emberismeretemmel nincs baj viszont se te, sem a Cullenék nem emberek szóval… - mondtam.

- Na, jó ebben igazad van, de Dávid az volt.

- Részben.

- Ebben is igazad van. – gondolkozott.

- Most viszont ha nem gond szeretnék lepihenni, mert holnap korán kelek, emlékszel, elutazom!- mosolyogtam rá. Majd felmentem az emeletre. Hallottam, hogy bekapcsolja a tv-t, majd már csak arra emlékszem, hogy valami besurran az ablakomon. Reggel van. Nem akarok felkelni. Ránéztem az órára, ami 7-30-at mutatott. Van még 2 órám, míg fel nem száll a repülőm. Atya világ, most mit csináljak? Ha elmegyek, akkor nem látom többé, viszont ha maradok bajba sodrom őt is és a családját is. El kell mennem. Igen. Ezt kell tennem. De olyan nehéz! Na, jó megyek fürdeni utána majd még, megbeszélem Démonnal, hogy velem jön e vagy sem. Ha igen akkor biztos elmegyek, viszont ha nem… Akkor is elmegyek. Letusoltam, majd elindultam a konyha felé.

- Jó reggelt csipkerózsika- mosolygott Damon a kanapán.

- Kinek jó? – kérdeztem morcosan. Mintha nem tudná, hogy nekem ez a világ legrosszabb napja.

- Na, nem szeretem amikor morci vagy, nem áll jól. – mosolygott rám. Ettől muszáj volt nekem is mosolyognom.

- Így már jobb. Főztem kávét és vettem lekváros táskát. Gondoltam még mindig ez a kedvenced – mosolygott.

- Igen, még mindig ez a kedvencem.

- Ja és van desszert, a konyhába vár. – kacsintott majd eltűnt. Milyen desszertről beszélt? Hiszen eleve a lekváros táska is édes. Elindultam a konyha felé és mikor beléptem megláttam…

Tudom, hogy gonosz vagyok de van ilyen el kell fogadni:D Sietek a frissel  Puszi