B.U.É.K.

MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!
LEGYEN EGÉSZSÉGBEN GAZDAG ÉS BÉKÉS.
PUSZI

9. fejezet

9. fejezet

(Bella szemszöge)

- Honnan tudtad hogy tudok magyarul?

- Alicenek volt egy látomása ahol ezt énekelted, de nem látta, hogy kivel mert még nem döntött, de amikor láttam hogy magyarul énekelsz tudtam, hogy velem fogod ezt énekelni. – mondta majd rám mosolygott.

- Szevasz Edward, mizu? Nem is tudtam, hogy te is ilyen jól énekelsz, és Bella hát erre nincsenek szavak, habár egy kukkot sem értettem abból, hogy mit énekeltek de jó volt. – mondta Damon.

- Magyarul énekeltünk és ezért nem tudtad.

- Ja, na mindegy biztos, és mi szél hozott Edy?

- Átjönnétek hozzánk, a család szeretne pár dologról beszélni veletek. – akkor Jasper rá fog jönni, hogy valamit titkolunk. És Damonba sem bízok, hogy nem fogja kikotyogni vagy rágondolni.

- Oké, nekünk is beszélnünk kéne valamiről. – mondtam és Damonra néztem. Vette a lapot és együtt érzően rám nézett.

- Rendben, mikor indulhatunk?- kérdezte Edward.

- Még van negyed órám utána mehetünk. – még van egy dal amit el akartam énekelni. Remélem nem fognak nagyon kiakadni ha megtudják a Davidos ügyet. Csak azt nem tudom, hogyan védjem meg őket, mert az tuti, hogy nem fognak csak úgy kimaradni ebből, főleg Edward. Miután elénekeltem indultunk is. Edward vezetett és Damon ült hátul. Mikor megérkeztünk nagyot sóhajtottam majd bementünk. Mindenki boldogan köszöntött majd leültünk a nappaliba. Én Edward mellett ültem Damon pedig Emmett mellé telepedett.

- Szóval, Bella halottunk róla, hogy Edward átváltoztat és mindenki nagyon örülne ha a családunk tagja lennél, viszont jól átgondoltad és tényleg vámpír akarsz lenni? – kérdezte Carlisle.

- Igen, mindent átgondoltam, de mielőtt ebbe belemennénk szeretném ha tudnátok valamit ami lehet, hogy mindenki véleményén változtatni fog.

- Persze mond csak. – Jaj hol kezdjem? Tudjátok beszéltem arról a srácról akit megöltem? Hát nem halt meg és vérfarkas akik titeket gyilkolnak és most meg akar ölni. Hát ez így nagyon nem jó. Gyerünk Bella meg tudod csinálni.

- Öm… szóval, Edward, emlékszel amikor meséltem Davidról? – bólintott. – Szóval, mondtam, hogy megöltem. Nem halt meg. – nem tudtam folytatni és segélykérően Jasperre néztem. Értette a célzást és egy nagy nyugtató hullámot éreztem.

- Köszi.

- Nincs mit. – mondta.

- Nem halt meg, mert ő nem teljesen ember mint az később kiderült.

- Bocsi húgi, hogy közbe szólok, de ha nem ember akkor mi? – kérdezte Emmett.

- Vérfarkas.- mondtam, majd nagy csend lett és mindenki arcán lehetett látni a megdöbbenést. Először Jasper „ébredt” fel.

- Biztos vagy ebben?

- Igen, sajnos igen, és nem csak én hanem Damon is találkozott vele.

- Hát azt nem nevezném találkozásnak, de ha még egyszer a közelembe jön és leszedem azt az undorító fejét az tuti. – mondta Dam.

- Tudjátok, nem meséltem még, hogy miért jöttem el otthonról. Miután eltemettük, egy hónap múlva leveleket kaptam David nevében. Azt hittem valaki szórakozik velem, de mikor olyan dolgokat írt amiket csak ő tudott megfordult a fejembe, hogy talán nem is halt meg. Persze meghazudtoltam saját magam és nem érdekeltek a levelek, egy idő után el se olvastam. Viszont egy nap rávettem magam és beleolvastam az egyikbe. Az volt benne, hogy ha nem megyek el egy helyre akkor megöli  a családomat és a barátaimat, és ha szólni merek a rendőröknek akkor engem is megöl. Nem mentem el se a találkára se a rendőrségre. Viszont másnap reggel megtaláltuk a hátsó udvaron a nem rég született kiskutyát szétszaggatva, és kaptam másnap egy levelet amibe megírta, hogy ő volt és az anyukám lesz a következő akkor már megijedtem. A rendőröknek nem mertem szólni, utána írta, hogy a szüleimet nem fogja bántani, mert szerette őket és ők nem tehetnek semmiről. Akkor megnyugodtam, hogy legalább nekik nem lesz bajuk. Ekkor döntöttem a mellett, hogy elköltözöm. Azóta nem kaptam levelet. Úgy gondoltam feladta, de mikor Damon elmondta, hogy miért jött akkor tudtam, hogy nem.

- Miért jött Damon?- kérdezte Alice.

- Hát röviden annyi, hogy vadászni voltam és összefutottam egy állattal, vagyis egy ilyen korccsal, akkor még nem tudtam mi az. Rá pár napra is vadásztam és egy egész falkával futottam össze, mint kiderült engem kerestek. Az egyik név szerint David visszaváltozott és faggatni kezdett Bella felől, persze mivel nem tudtam semmit, hogy hol van és mit csinál elmondtam nekik és természetesen nem hittek nekem, pedig milyen hihetően adtam elő nem értem.- - Dam ne már inkább folytasd. – szóltam rá.

- Oké, szóval rám uszította a kutyákat és miután beleugrottam a tengerbe azt kiáltotta, hogy megtalál és megöl engem is és Bellát is. Elmentem Belláékhoz de nem volt már ott és volt egy levél amibe az volt, hogy tudja hova ment és megöli, ezért jöttem ide.

- Összefoglalva, egy szadista vérfarkas megakarja ölni a húgit és a haveromat a többi pincsikutyával? Szóval bunyó lesz? Ez rohadt jó. Mikor indulunk? – Emmett már csak Emmett.

- Semmikor! – mondtam erélyesen.

- Ugyan húgi ne már egy kis bunyót soha nem lehet kihagyni.

- Nem érted? Ez nem rátok tartozik, nem azért mondtuk el, hogy majd ti feláldozzátok magatokat értem, hanem azért, hogy tisztába legyetek azzal, hogy miért nem akartalak titeket is belesodorni. Nem engedem, hogy részt vegyetek ebbe, és Edward nem azért akarom, hogy átváltoztass mert ki akarlak használni, hanem mert szeretlek, de ha megteszed akkor könnyebben meg tudom majd ölni.

- Bella, köszönöm, hogy őszinte voltál velünk, de azt, hogy mit csináljunk szavazással fogjuk eldönteni. Edward?

( Edward szemszöge)

Nehezen tudom elhinni, hogy vérfarkasok akarják a szerelmemet megölni, ráadásul azért mert a szadista vezetőjük nem kapta meg Bellát. Ő meg azt akarja, hogy ne segítsünk? Hát nem, bármi áron megvédem őt, még ha meg kell halljak akkor is megvédem. Carlisle gondolatba üzent, hogy vigyem fel Bellát a szobámba addig ők átbeszélik a dolgokat.

-Gyere, beszélgessünk – fogtam meg a kezét és az emelet felé húztam. Nem nagyon akart engedelmeskedni de nem tette szóvá. Mikor leült az ágyra én az ablakhoz mentem és a tájat fürkésztem. Egyszer csak két gyönge kar ölelte át a derekam. Tudtam, hogy beszélnünk kéne, de nem akartam veszekedni vele, pedig ebből biztos az lesz amilyen makacs teremtés.

- Edward? – megfordultam és a szemébe néztem. Annyira szépek a szemei és ha vámpír lesz akkor már nem lesz ilyen, habár tudom, hogy nem emiatt nem akarom ezt az egészet.

- Tudom, hogy szeretsz és féltesz, de bárhogy is dönt a családod én elmegyek és nem jövök vissza, Soha.

Remélem tetszett és tudom, hogy rövid lett de a következőt megpróbálom hosszabbra.

Jó olvasást

Puszi

8. fejezet 2/2

8. fejezet2/2
(Bella szemszöge)

... csak futottam futottam és azt sem tudtam merre megyek. Beleugrottam egy tengerbe és addig úsztam míg szárazföldbe nem ütköztem. Este volt, és éhes voltam szóval elindultam vadászni. Találtam is egy zsákutcát és ott egy tök részeg fazont. Tudod jól hogy szeretek a kajával szórakozni így tettem most is. Elindult kifelé a sikátorból én pedig hűségesen követtem közbe csak röhögtem rajta, hogy milyen bénán "fut".  Mikor kiért előtte termettem és elkezdtem visszafele húzni, amikor valaki megragadott és a falhoz vágott. Rögtön kapcsoltam és megfordultam. Azt hittem, hogy csak egy másik vámpír aki kajálni akar de nem így volt. Mikor megfordultam egy kétszer akkora állattal találtam szembe magam. Mit ne mondjak eléggé ijesztő volt ahogy elkezdett felém jönni. Te Bella tudtad hogy egy vámpír is beszarhat? - kérdezte tettetett komolysággal. - Na jó inkább folytatom mert nem vagy humorodnál, pedig ez jó kis poén volt. Szóval hogy is nézett ki? Mint mondtam hatalmas volt és bazi nagy karmai voltak a lábán és a kezein? Hát nem is tudom hogy azok most kezek voltak vagy inkább lábak mert négy lábra ereszkedett és vicsorgott mint egy veszett kutya. Akkora metszőfogakat még nem láttam az tuti. Ráadásul neki kettő is volt. Hirtelen futni kezdett felém és nem is reagáltam amikor elindult csak azt vettem észre hogy a pofáját fogom hogy ne harapjon belém.  Lerúgtam magamról majd megpróbáltam fájdalmat éreztetni neki de valamiért csak jobban felbőszítettem és megint támadott, viszont most két lábra állt és a "kezeivel" belém karmolt. Még mindig itt a helye. - mutatta a hasán a karomnyomot. Olyan volt mint amikor a filmekbe a medve belekarmol az emberbe vagy nem is tudom de elég mély seb volt. - Nem tudom miért nem tűnt el de pár haverom szerint nem is fog, de erről majd később. Szóval nagy nehezen elmenekültem és befutottam az erdőbe. Hát a seb égette a bőröm ezért beleugrottam a közeli folyóba és megpróbáltam kitisztítani. Rá pár napra összefutottam néhány nomáddal és ők meséltek a vérfarkasokról. Azt mondták, hogy eddig aki találkozott egyedül egyel az nem élte túl és hogy nagy mázlim volt, hogy teliholdkor támadott meg. Kérdeztem hogy miért és azt mondták, hogy teliholdkor eluralkodik rajtuk az állat ösztön és csak az ölésre mennek. ilyenkor vagy bezárkóznak és kitombolják magukat vagy keresnek előtte egy rakás vámpírt és legyilkolják őket. Furcsállták is, hogy szabadon garázdálkodott.A sebet illetően mint mondtam az előbb nem fog eltűnni. Már nem fáj de elég ciki ha van egy csajod és rákérdez. Mielőtt idejöttem pont ez történt. Találkoztam egy irtó szexi vámpír csajjal és hát mikor elkezdtünk belemelegedni rákérdezett, hogy mi az a seb én meg elmondtam neki, erre elfutott mert azt mondta, hogy ha valaki túlél egy ilyen támadást azt megkeresik és megölik ezért nem szívesen akart velem lenni, ugyanis azt is mondta, hogy ha egy vérfarkas iszik a véredből akkor lepereg előttük az egész életed és nem akart a gondolatomba szerepelni mert lehet, hogy megkeresnék és őt is megölnék. Rá pár napra vadászni mentem és összefutottam egy csapat vérfarkassal, mint kiderült engem kerestek. Viszont mielőtt rám támadtak volna az egyik visszaváltozott vagy mi és nem fogod elhinni ki volt az. Na tippelj. - nézett rám. - Dávid. - még szerencse hogy ültem mert tuti. hogy összeesek. - Bizony, és kérdezte, hogy mi van veled. Elmondtam, hogy nem tom erre legyintett és vagy öt haverja futni kezdett felém. Hát bunyóztunk egy ideig utána meguntam és menekülni kezdtem. Szerencsére elértem a tengert és beleugrottam. Utánam kiáltott és azt mondta, hogy meg fog keresni téged és megöl. ekkor még nem hittem neki, viszont amikor visszamentem hozzátok és a szüleid mondták, hogy elutaztál már sejtettem, hogy megtalál, ugyanis a postaládába találtunk anyukáddal egy levelet Dávidtól neked. Elolvastam és az volt benne, hogy már egy jó ideje figyelt és tudja hova utazol és meg fog találni és megöl. Azt mondtam az anyukádnak, hogy valaki szórakozásból küld9tt neked egy szerelmes levelet és elhitte. Nem is olvasta el. Utána megkérdeztem, hogy mikor utaztál el és most itt vagyok. Azért jöttem, hogy értesítselek arról, hogy egy rakás kutya akar megölni téged, vagyis ha megtudják, hogy itt vagyok akkor már engem se fognak kihagyni.- azt hiszem végigmondta. - Összefoglalva azt mondod, hogy a volt pasim akit " megöltem", mert megöltem ebben biztos vagyok, él és meg akar ölni engem is és téged is??? Hát ez jó. Hogy képbe legyél, annyit tudtam, hogy valaki már egy ideje küldözgetett leveleket Dávid nevében. Nem gondoltam, hogy ő csak azt, hogy meg fog ölni. Írta, hogy végez a családommal, a barátaimmal és nem nyugszik míg velem sem végez azért mert nem lettem az övé. Eleinte nem hittem neki, csak miután megtaláltuk a hátsó udvaron a nem rég született kiskutyát szétszaggatva, és kaptam másnap egy levelet amibe megírta, hogy ő volt és az anyukám lesz a következő akkor már megijedtem. A rendőröknek nem mertem szólni mert írta, hogy ne tegyem mert baj lesz, utána írta, hogy a szüleimet nem fogja bántani, mert szerette őket és ők nem tehetnek semmiről. Akkor megnyugodtam ,hogy legalább nekik nem lesz bajuk. Ekkor döntöttem a mellett, hogy elköltözöm. Azóta nem kaptam levelet. Úgy gondoltam feladta, de nem ezek szerint nem.
- Hát nagyon úgy tűnik, és nem hiszem, hogy feladja. Nem gondolod, hogy be kéne avatni a lovagodat meg a családját ebbe?
- Nem, ki van zárva, nem akarom, hogy az én hibámból ők is meghalljanak.
- Bella, te is tudod, hogy tudnak vigyázni magukra és nem hiszem, hogy Edward örülne neki, hogy nem szóltál erről.
- Nem kell megtudnia.
- Az egy dolog, hogy a te gondolataidat nem látja, de az enyémeket még igen, és nem gyakoroltam még, hogy hogyan kell másra gondolni a közelébe, bocsi de muszály elmondanod neki.
- De...
- Tudod, azok a nomádok elmondták hogy a vérfarkasok azért vannak, hogy a vámpírokat öljék meg, de ez nem azt jelenti, hogy meg is tudják ölni őket. Vegyük csak az én esetemet, kétszer menekültem meg tőlük ráadásul öten támadtak rám és nem lett bajom, gondolj bele ha a Cullenék is beszálnak szerintem meg bírnánk ölni őket, sőt lehet, hogy ők tudják azt is, hogy mi a gyenge pontjuk, vagy ilyesmi.
- Oké, átgondolomde nem biztos. Most megyek mert dolgoznom is kell ha akarsz elkísérhetsz.
- Mit dolgozol?
- Énekelek a közelben egy presszóban.
- Komolyan? Nem is hallottalak még énekelni. Erre kíváncsi leszek. - mosolygott rám, majd elindultunk a presszóba. A tulaj örömmel fogadott és meg is engedte, hogy énekeljek. Bevezetésnek pár szerelmes dalt választottam, a hangulatom miatt. Majd lementem a színpadról inni valamit. A tulaj oda jött és azt kérte, hogy mennyek vissza mert valaki duettet akar velem énekelni. Nem tudtam ki lehet az csak akkor mikor megláttam, hogy ki áll a színpadon...

(Edward szemszöge)

Lementem a többiekhez, mert hallottam, hogy Carlisle beszélni akar a családdal.
- Átgondoltam a hallottakat és mint Edward mondta átváltoztatja Bellát, ha még mindig akarja. Edward szerinted Bella barátjával mi legyen? Mert ugye azt mondtad veszélytelen, akkor esetleg átjöhetnének hozzánk Bellával és megbeszélhetnénk a dolgokat. Megkérdeznéd tőlük?
- Persze.
- Edward, Bella a presszóba van és énekel, ott keresd - mosolygott Alice és megint rejtegeti előlem a gondolatait. Ilyenkor annyira idegesítő.
- Akkor én megyek is. - mondtam és elindultam a presszóba. Mikor megérkeztem pont énekelt. Zsédától a Szeress most-ott. És körvonalazódott bennem egy remek terv. Míg ő énekelt megkértem a tulajt, hogy engedjen meg egy duettet Bellával és belement. Bella leült Damonhoz és ivott valamit. A tulaj mondta neki, hogy jöjjön vissza és mikor meglátott teljesen ledöbbent. Odamentem hozzá és segítettem feljönni, átadtam az egyik mikrofont és elindult a Császár Előd és Alexa zenéje. Ez a dal sokban hasonlít a mi szerelmünkhöz ezért választottam ezt.

Mondd, hogy lehet, hogy lesz bűn egy szerelem?
Miért, mondd, miért baj, hogy ő kell nekem?
Tizenhat múlt, de amikor hozzám bújt,
Az a tűz újból lángra gyúlt.
Tiltják nekem, fogva tart a félelem.
Miért jó nekik így, miért vannak ellenem?
Szerelem-játék, ahogyan volt, úgy szép,
Aki nem látta úgysem ért.

Fáj a szív itt bent, ez tiltott szerelem,
Csak kínoz engem.
Hát szólj, hogy kell, vagy nem, ez a titkos szerelem,
Most döntsd el, mi legyen!
Nézd, ez most az első könnyem,
Nézz rám, mondd, hogy mit vársz tőlem,
Hisz tiltott a csók, nekünk mégis megvolt,
Csak egy pár nap, ami rólunk szólt,
A tanú csak a Hold.

 Nem hallja más a szélbe súgott vallomást,
De ha kell, majd megvédem a törékeny varázst,
Vigyázok rá, a szerelem elég hozzá,
Vele elszöknék bárhová.
Miért nincs velem, ki dönti el, hogy így legyen?
Hogyan rejtsem el a sebeket a szívemen?
Ez meddig tart, ami jó, az miért hoz bajt?
Egy szerelem-dallamba loptak zajt.

Mikor vége lett egymás szemébe néztünk és csak távolról hallottam a tapsvihart. Hihetetlen érzés volt vele énekelni, és ezt láttam Bella szemébe is.
- Szeretlek - suttogtam a fülébe majd megpusziltam az arcát.
- Én is szeretlek - suttogta. Lementünk a színpadról.



Remélem tetszeni fog:)
Várom a kommenteket
Puszi

8. fejezet 1/2

8.fejezet 1/2

- Edward... én... - jaj istenem most mi legyen? Damon hol a francba vagy már?
- Sajnálom, de a válaszom, NEM. - oké kész kimondtam és ezzel annyira megbántottam, hogy csoda ha valaha még hozzám szól.
- Edward, jól vagy? Edward? - vámpír kaphat sokkot?
- Miért nem? - suttogta.
- Sajnálom, de nem akarlak bajba sodorni, már így is bajban vagytok mert veletek voltam, soha nem bocsátanám meg magamnak ha valami bajotok esne miattam.
- Bella, nem lesz bajunk meg tudjuk védeni magunkat, kérlek ne utasíts vissza. - Damon hol vagy már? Nem mondhatom el neki, még nem. Talán egyszer, de nem most.
- Edward, most menny el. Kérlek hagy magamra egy kicsit jó?
- Addig nem megyek el míg el nem mondod, hogy miért nem. - mondta.
- Most nem, ha úgy gondolom, hogy megosztom veled, veletek majd hívlak, de kérlek most menny el.
- Megígéred, hogy elmondod?
- Meg. - nem fogom elmondani, talán ha átváltoztatott vagy nem tudom, de mostanság biztos nem, persze ezt nem fogom neki elmondani, mert addig nem változtatna át az biztos, nekem viszont vámpírnak kell lennem, hogy szembeszálljak a múltammal. Rájöttem, hogy addig nem lesz nyugtom és arra is rájöttem, hogy Damon miért jött, persze megvárom míg ő maga mondja el, de sejtem, hogy azért jött amire gondolok. Csak abban reménykedem még, hogy ő nem mondott semmit Edwardnak és nem is fog mert akkor biztos, hogy kiakadna.
- Rendben, de ne feledd, hogy megígérted mert én nem fogom elfelejteni soha. Ha azt szeretnéd, hogy mennyek el akkor elmegyek, de ugye nem fogsz elutazni?
- Nem, azt ígérted, hogy átváltoztatsz, nem emlékszel? - mosolyogtam rá.
- Már hogy ne emlékeznék? Csak biztos akartam benne lenni, hogy nem fogsz elmenekülni előlem.
- Nem fogok elmenekülni, habár előled nem is lenne könnyű.
- Ebbe van valami.
- Ma elmegyek a presszóba és visszakönyörgöm az állásomat, szóval ha látni akarsz akkor ott megtalálsz.
- Ki nem hagynám. - mosolygott majd megcsókolt.
- Akkor most megyek és elújságolom a családnak a jó híreket meg a rosszat is, este találkozunk. Szeretlek.
- Én is szeretlek.- az ablakomhoz sétált - Edward, milyen rossz hírt?
- Hát, nem jössz hozzám, ezt nem nevezném jó hírnek. - próbált mosolyogni de nem volt őszinte.
- Ja, hát igen, amúgy tudnak már Damonról?
- Csak annyit, hogy tegnap valaki rád támadt, arról nem, hogy nem ellenség. - mosolygott. - De, megyek is és azt is elmondom nekik, szia.
- Szia, és puszilom a lányokat.
- Átadom.
- Oké. Köszi.
- Megjött Damon. A nappaliban vár.
- Oh... köszi, akkor megyek is, szia-és elindultam a nappaliba. Damon a kanapén ült és mosolygott.
- Szia.
- Szia drágám, jót beszélgettetek?
- Hányszor mondjam...
- Igen tudom, nem szereted ha drágának hívlak. Oké felfogtam Bells.
- Egy fokkal jobb. - leültem mellé. Nagyon kíváncsi vagyok milyen történettel fog előállni, hogy miért van itt, de nem úgy tűnik mint aki el akarja mondani.
- Szóval, miért vagy itt?
- Miért kell elrontanod az örömömet, annyira jó lett volna ha inkább rólatok beszéltek és nem a gondokkal foglalkoznánk. Nem lehetne, hogy  inkább te mesélnéd el, hogy mire jutottatok a lovagoddal? - na nem, most nem úszod meg arról gondoskodom.
- Hm... nem, nem lehetne. Vagy elmondod, hogy miért vagy itt, vagy rád uszítom a lovagomat.- tettetett komolyságommal néztem rá, de nem voltam túl meggyőző.
- Na persze, mert Edike majd móresre tanít mi? Nem mondta, hogy haverok lettünk az idő alatt míg te az igazak álmát aludtad? Nem? Hát jobb ha tudod, mert ő tőlem nem fog megvédeni az tuti.- mondta magabiztosan, de a szája szegletében ott bujkált a csibész mosoly.
- Oké. Fel adom. De akkor is meg kell mondanod, hogy miért vagy itt.
- Nem lehetne- Nem Dam, most nem később, nem holnap, most!
- Oké, oké csak ne borulj ki. Csak neked akartam jót, de igazad van jobb ha még most megtudod. - ajaj ez nem hangzik túl jól. Na most jön az amire gondoltam, de azért a közmondás szerint a " remény hal meg utoljára" ugye? Hát akkor még reménykedem, hogy nem azt fogja mondani amire gondolok.
- Hol is kezdjem? - Mondjuk az elején! Jaj mondjad már!
- Oké, szóval... miután összevesztünk...

(Edward szemszöge)

Miután kiugrottam az ablakon kénytelen voltam még belesni, hogy nincs e semmi baj velük, és miután minden rendbe volt úgy döntöttem nem kíváncsiskodom mert a család már biztos sík ideg, hogy vajon Bella miért maradt itthon és miért mondott a leánykérésre nemet? Habár szerintem Alice láthatta, hogy megkérem Bella kezét, szóval azt is láthatta, hogy nemet fog mondani.
- Sziasztok. - mindenki a nappaliba volt, ezek szerint Alice látta a dolgokat.
- Na végre, azt hittem, hogy már haza se jössz. Jól vagy? Miért mondott nemet? Mi történt?- csak úgy záporoztak felém a kérdések.
- Oké, oké egyszerre csak egy kérdést ha lehetne, szóval gondolom arra rájöttetek, hogy Bella nem utazik el hanem itt marad velem.- erre mindenki bólintott.
- Megkértem a kezét, de nemet mondott, mint Alice már az előbb említette, hogy miért azt nem mondta meg, de megígérte, hogy el fogja mondani. Viszont én meg megígértem neki, hogy átváltoztatom.
- Fiam, biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte apám.
- Nem akarom elveszíteni és ha ez az ára akkor megteszem.
- És mi a helyzet a nomád vámpírral? - kérdezte Emmett.
- Semmi gond, Bella régi barátja és nem fog bántani senkit. - "De kár, pedig már jó lett volna egy kis bunyó" gondolta Emmett.
- Ezt nem értem, Bella barátja egy vámpír és nem mondta meg nekünk? - kérdezte Rosali.
- Azt mondta, hogy amikor megismert minket nem tudta, hogy mi is vámpírok vagyunk, és mikor megtudta nem akart minket is bajba sodorni, de azt ne kérdezzétek, hogy milyen bajba mert nem mondta el. - mindenki a hallottakon gondolkozott én pedig felmentem a szobámba, hogy azon trjem a fejem, hogy vajon mi lehet az a nagy titok amit Bella nem akar elmondani.

Ez csak az egyik fele. Holnap hozom a másik felét, addig is jó olvasást
Puszi:)

7. fejezet

7. fejezet

(Edward szemszöge)

Vége lett az utolsó dalnak is. Nem vártam, meg míg lemegy a színpadról kimentem és elindultam emberi tempóba hazafele. A kocsimat otthon hagytam, mert tudtam, hogy jobb lesz ma este sétálni. Befordultam az egyik utcába és megéreztem egy nomád vámpír szagát. Itt ólálkodhat a környéken, de még nem hallom a gondolatait. A presszóhoz vezetnek a nyomok. „ Végre megvan, jól elbújt előlem.” gondolta. Bella most lépett ki a hátsó ajtón, a vámpír pedig erre várt.

- Bella! – Drágám! – szólt nyájasan. Bella megfordult és ez a vámpírnak pont kapóra jött, mert átszelte a köztük lévő távolságot és a falhoz nyomta. Láttam a gondolataiba, hogy mire készül így kénytelen voltam odamenni és a falhoz vágni. Nagyon meglepte a dolog, de azért így is nekidobott ő is a falnak. Hallottam, amikor Bella sikít és azt is, hogy a vámpír úgy gondolta, hogy most nem intéz el, de majd még találkozunk. Nem vártam, meg míg magyarázkodni kezd így odamentem és a karjaimba vettem majd befutottam az erdőbe. Letettem és ránéztem.

- Bella… ki volt ez a vámpír? – kérdeztem suttogva.

- Hol… hol van és mi történt vele? – kérdezte. Még őt sajnálja. Hát ez szép mondhatom.

- Elmenekült, de vissza fog jönni érted. Bella ki volt ő? – kérdeztem meg újra.

- Ez egy nagyon hosszú történet. Köszönöm, hogy megmentettél, de nem bántott volna. Majd egyszer elmondom, de most haza kell mennem, mert holnap indul a gépem. Ég veled Edward és sajnálom, hogy titkolóztam. – mondta, majd megfordult és elindult ki az erdőből. Nem engedhetem, hogy egyedül bolyongjon az erdőbe. Elé álltam és felvettem a karomba majd hazavittem. Letettem a ház elé, megpusziltam a homlokát és elfutottam. Nem bírtam ott maradni, de nem hagytam egyedül sem csak a közelbe maradok. Miért nem mondta el hogy ki az a vámpír? És egyáltalán miért nem mondta el eddig, hogy ismer más vámpírokat is? Nem bízott bennem és ez nagyon fáj. Én őszinte voltam hozzá ő pedig csak titkolózik előttem és a családom előtt. Nem fogom úgy elengedni, hogy nem mondja el a teljes igazságot. Érzem a szagát annak a mocsoknak. Itt van a közelben. Szólnom kell Bellának. Berohantam a házba és megláttam Bellát egy csipkés fehérneműbe a kanapén. Hát mit ne mondjak leesett az állam az biztos. Aludtunk együtt Bellával, de akkor nem voltak ilyenek rajta, és megjegyzem, hogy mesésen állt neki. De most nem foglalkozhatok ezzel sajnos mert egy vámpír közeledik szóval a leteperést máskorra kell halasztanom. Bella értetlenül nézett engem és közelebb jött.

- Mindjárt itt lesz, szóval jó lenne, ha felöltöznél. – néztem még egyszer végig rajta majd nagyot nyeltem. Ez a ruha.

- Oké. Köszi hogy szóltál. Jobb lesz, ha elmész.

- Nem foglak magadra hagyni.

- Edward. Nem fog bántani, és szeretném, ha nem kéne verekednetek. – közelebb jött és végighúzta a kezét a mellkasomon. Ezt nem lehet kibírni. Miért kínoz? Nem látja, hogy min gyárt, ráugrok. Végigsimítottam kezem az arcán majd nagyot sóhajtottam.

- Nem megyek messzire. – suttogtam a fülébe majd belecsókoltam a nyakába.

- Köszönöm. – mondta majd megölelt. Olyan jó volt a közelsége. Legszívesebben el sem engedtem volna, sőt magamhoz ragasztottam volna, hogy soha nem hagyjon el. Megfordultam és kimentem a hátsó ajtón. Nem telt bele pár percbe meg is jelent a vámpír. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de nem tudtam nem odafigyelni.

- Szervusz, drága Bellám. – mosolygott rá.

- Hello Damon.

- Jaj, ne nézz már ilyen csúnyán, hát nem is hiányoztam? Mert te nekem nagyon is hiányoztál. – Nézett végig rajta majd előtte termett. Ő viszont gyorsan a kanapé mögé surranta és felvette a köntösét.

- Jaj, Bella, miért nem örülsz nekem? – nézett rá szomorúan.

- És megtudhatnám ki volt az a bátor lovag, aki elhajított a sikátorba? – kérdezte kicsit hangosabban, hogy én is halljam. Ráadásul azon elmélkedik, hogy hogyan fog velem végezni. Milyen kedves.

- Senki, vagyis csak egy ismerősöm nem jelent nekem semmit. – Hát ez fájt. Már nem jelentek neki semmit.

- Ó, szóval csak ismerős mi? Hát drága Bellám most nagyot csalódtam benned. Teljesen vaknak látsz, vagy esetleg bolondnak hiszel? Vagy elfelejtetted, hogy mi a képességem? – kérdezte. vajon mi a képessége? Ő is gondolatolvasó? Nem az nem lehet, általában egy képesség csak egy vámpírnál van. De még az is lehet, hogy neki is az a képessége, mint nekem. Más magyarázatom nincs.

- Oké, te nyertél. Edward a volt barátom, de már nem szóval le lehet szállni róla.

- Drágám, hiszen még nem is vagyok rajta. – mondta komolyan, majd rá mosolygott.

- Semmit sem változtál. – csóválta meg Bella a fejét.

- Viszont te rengeteget. – mérte végig elismerően. – De térjünk vissza az előző témához, mi is volt köztetek? – kérdezte. Majd Bella elmesélt mindent az elejétől a végéig. Jó volt Bella szemszögéből végighallgatni, hogy mi történt. Démon nagyon elgondolkozott a dolgokon, amiket Bella mondott neki. Többek között azon, hogy mibe vagyok én jobb nála. De az is kiderült, hogy 1 éve megkérdezte Bellát, hogy nem e akar vámpír lenni, de ő nemet mondott. Sok mindent nem értett, és kellemeset csalódtam benne. Az elméje sokat elárul az emberekről és a vámpírokról is. Néhány képet mutatott a múltjáról és arról az időről, amikor megismerte Bellát. Nem is olyan rossz vámpír, mint hittem. Azt is megtudtam, hogy Bellával barátok voltak viszont mikor Bella azt mondta neki, hogy nem akarja többé látni nagyon megharagudott rá és olyat tett, amit nem kellett volna. Először csak veszekedtek majd azt vette észre, hogy majdnem megharapta Bellát pedig nem is akarta soha bántani. Belenézett a szemébe ahol bánatot, gyűlöletet és szeretetet vélt felfedezni. Elengedte majd megpróbált bocsánatot kérni, de Bella nagyon megharagudott rá és így váltak el. Azóta nem is látta és a szüleitől tudta meg hogy hol van. Így meg akarta kísérelni, hogy bocsánatot kér tőle. Bella bement a konyhába majd Damon is követte és megkérdezte tőle, hogy tényleg el akar e menni. Ha rajtam múlik, biztos nem megy el addig, míg el nem mond mindent. Az egy dolog hogy nagyjából képbe vagyok Démonnal kapcsolatban, de tőle is akarom hallani, hogy nem volt köztük semmi. Elment aludni így kihasználtam az alkalmat és beosontam az ablakán. Olyan szépen alszik. Mindig szerettem nézni, amikor aludt. Már hajnalodik így lementem a nappaliba ahol Damon valami meccset néz. Akár Emmett, ő is szereti.

- Hello Edward. – mosolygott rám.

- Hello Damon. Beszélhetnénk?- kérdeztem.

- Persze – mosolygott tovább és intett, hogy üljek mellé.

- Tudod nem volt alkalmam bemutatkozni, Damon Salvatore. – nyújtotta a kezét, én pedig szívesen megfogtam.

- Edward Cullen.

- Bella sokat mesélt rólad, és azt is tudom, hogy ő nem mesélt rólam. – hajtotta le a fejét- Volt rá oka és kérlek, ne őt hibáztasd. – kérte és belenézett a szemembe. Konyaklencsét hord, de én akkor is látom, hogy emberi véren él. Talán ha jobban megismerjük, egymást rá tudom venni, hogy térjen át az állat vérre.

- Miért aranybarna a szemed? – kérdezte kíváncsian.

- Mert nem embereket ölök, hanem állatok vérével táplálkozom.

- Már hallottam róla hogy lehet így is élni, de azoknak az állatoknak nagyon rossz szaguk van, hogy bírod ki?- kérdezte fintorogva. Akár Emmett ő sem szereti z állatok vérét csak a medvét eszi meg.

- Nem nehéz sokat gyakoroltam. – mosolyogtam.

- Hát talán majd egyszer én is megpróbálom. – gondolkozott. Nem is kell rávennem, mert úgy látszik, magától megpróbálja.

- Van valami képességed?

- Van, de elég összetett. Nehéz elmagyarázni, de olyasmit képzelj el, hogy érzem mások érzéseit, de tudom befolyásolni is. Szóval, ha én azt akarom, hogy valakinek faljon valamije akkor csak elég rá néznem és már fáj is neki. – magyarázta. Hasonlít a Jasper képességéhez csak ez erősebb és jobb. Érdekes és haszon képessége van. Tehát innen tudta, meg hogy szerelmes vagyok Bellába.

- És ahhoz hogy neki faljon, neked nem kell fájdalmat érezned csak elég rágondolnod?

- Pontosan. Ezért is jó bevetni a vámpírok ellen, ha bajban vagyok- mosolygott.

- Mióta vagy vámpír?

- 1987 óta. Párizsba voltam éppen randim volt egy gyönyörű lánnyal, amikor megtámadtak viszont a csaj nem akart megölni csak játszott egy kicsit velem, majd ott hagyott az utcán és azt mondta majd még találkozunk. Azóta nem láttam, de néha keresgélni kezdem. Nem akarom elpusztítani, mert bármennyire is utáltam az elején az egészet tetszik, hogy vámpír vagyok.

- Hallottál már a Volturiról? – kérdeztem.

- Persze. Találkoztunk is párszor, sőt meg is hívtak, hogy csatlakozzak hozzájuk, de nem állt jól a fekete szóval nem léptem be. – mondta lezseren. Nem hiszem el, hogy a Volturi csak így elengedte volna.

- Csak úgy elengedtek?

- Nem, persze hogy nem. A kis Jane megpróbált megkínozni, de nem jött össze neki, mert éreztem, hogy mire készül, úgyhogy hamar padlót fogott a kis csaj. – röhögött és levetítette, hogy mi történt akkor. El kell ismernem, hogy Aro képét le kellett volna fotózni. Akkorát koppant az álluk.

- Gondolom azt nem tudták, hogy erre is képes vagy. – mosolyogtam én is.

- Nem azt nem kötöttem az orrukra, de neked is van képességed igaz?- nézett rám komolyan. Na, most mi legyen. Végül is nincs, rossz szándéka szóval megtud, hagyja.

- Van, gondolatolvasó vagyok. – mondtam. Nagyon ledöbbent és ez a gondolatain is látszik.

- Basszus. Nem mondod komolyan ugye? – nézett rám könyörgően.

- De komolyan mondtam. De miért akadtál ki ennyire?- néztem rá kérdően.

- Hát volt pár gondolatom Bellával kapcsolatba mikor beléptem a házba és megláttam abba a csipkés izébe…- vakarta a fejét és lesütötte a szemét.

- Hidd el nekem is. – veregettem hátba, majd bátorítóan rámosolyogtam. Mégis csak férfiból van.

- Nem szeded le a fejem?

- Nem, de vigyázz mit gondolsz róla.

- Meglesz- mosolygott. Meghallottam, hogy Bella lefelé igyekszik a lépcsőn. Segélykérően Damonra néztem ő pedig a konyha felé mutatott. Berohantam és elbújtam a boltív mellett. Ha szerencsém van, nem vesz észre. Köszönt Damonnak és elindult felém, de Damon megállította, majd mondta, hogy van desszert a konyhába és elment vadászni. Gondolatba megüzente, hogy messzire megy, és hogy hagyjuk egybe a házat. Kiköpött Emmett. Ha nem tudnám, azt hinném testvérek. Bella elindult és mikor meglátott megcsillanta a szeme.

- Jó reggelt. – mosolyogtam.

- Neked is- viszonozta.

- Jól aludtál?- kérdeztem.

- Kellemesen hűvös volt a szobámba. – mosolygott tovább, szóval tudta hogy ott vagyok.

- Itt a reggelid, kérsz tejeskávét? Készítek szívesen.

- Nem, köszönöm. Leült a székre én pedig elé.

- És miért vagy itt? – kérdezte.

- Beszélnünk kell.

- Igen azt kell.

- Beszéltem Damonnal, szóval ti barátok vagytok?

- Igen, vagyis voltunk, de volt egy kis összezördülésünk az óta nem láttam.

- Miért akarsz vámpír lenni, ha akkor nem akartál? – kérdeztem meg a legfontosabb kérdést, habár tudom mi a válasza, de szeretném tőle hallani.

- Mert akkor nem voltam szerelmes vámpírba, vagyis beléd így nem csábított az örök élet, mint most hogy tudom, veled élhetem le. – nézett rám komolyan. Logikus válasz.

- Elmész?

- Igen, de nem ma, még meg kell beszélnem a dolgokat Damonnal és szerintem holnap vagy holnap után indulok. – Szóval tényleg elmegy.

- Azt ugye tudod, hogy addig nem engedlek el, míg el nem mondasz mindent a múltaddal kapcsolatba. – néztem rá keményen.

- Edward, a ti érdeketekben nem mondtam el és nem is fogom elmondani a teljes igazságot.

- Bella, kérlek, mondd el vagy Damonból fogom kiszedni. Kérlek. – néztem mélyen a szemébe.

- Nem tehetem és ő sem fogja elmondani, mert, megmondom neki, kérlek, ne nehezítsd meg a dolgomat. – felállt és elindult az emelet felé.

- Bella, ha szeretsz, akkor elmondod. – álltam elé és megemeltem az állát hogy a szemembe nézzen.

- Ne zsarolj, mert csak annyit érsz el vele, hogy én is megzsarollak téged.

- Mivel? – kíváncsi vagyok, mire gondol, de még mindig nem látom a gondolatait.

- Ha szeretsz, akkor nem kéred azt, hogy mondjam el. – nézett a szemembe.

- Én kértelek hamarabb.

- Edward, szeretlek, és a te érdekedbe nem mondom el. Higgy, nekem kérlek. – könyörgött. Nem bírtam tovább megcsókoltam.

(Bella szemszöge)

 Megcsókolt. Először vadul majd egyre szenvedélyesebben. Karjaimat a nyakára fontam és beletúrtam a hajába. Átkarolta a derekamat, majd felvett a karjába és felvitt a lépcsőn. Lefektetett az ágyra és felém gördült. Mélyen a szemembe nézett és megszólalt.

- Szeretlek, és nem akarom, hogy elmenj. Megbeszélem a családdal, hogy mit szólnának ahhoz, hogy átváltoztatlak, és ha beleegyeznek, akkor megteszem. – az arca annyira elgyötört volt, hogy nagyon megsajnáltam. De ez addig tartott, míg fel nem fogtam, hogy mit mondott. ezt komolyan mondta vagy csak hülyéskedik?

- Komolyan mondod?

- Komolyan.

- Miért nem tetted meg eddig?  Már rég túl lennénk az egészen. Már vámpír lehetnék. Edward mi változott?- kérdeztem. Nem hiszem el hogy ha eddig nem akarta akkor most miért?

- Sokat gondolkoztam az elmúlt időben, amíg nem voltál mellettem, úgy gondoltam, hogy elengedlek, de most hogy kiderült van egy vámpír barátod a múltból, és hogy tudom, hogy szeretsz, nem tudok nélküled élni.

- Erre rájöhettél volna hamarabb is. – mosolyogtam.

- Tudod mikor mesélted Damonnak a történetünket rájöttem, hogy mit is érzel irántam és olyan dolgokra is rájöttem, amiket nem is tudtam. A te szemszögedből hallani más volt, mint nekem megélni. Persze sok minden közös volt, de rájöttem, hogy igazán szeretsz és arra is, hogy miattam képes vagy meghalni is.

- Már régóta mondom, hogy nem érdekel a lelkem nélküled, de az egyik füleden be a másikon ki. Erről nem én tehetek.

- Nagyon vicces vagy- mondta majd elkezdett csiklandozni.

- Ne… hagyd… abba… kérlek.

- Egy feltétellel.

- Attól függ. – elmosolyodott.

- Még te alkudozol? Hát jó. – leszállt rólam majd magával húzott. Letérdelt elém és egy bársony dobozt vett elő. Te jó ég. Ugye nem…

- Izabella Mary Swan, megtisztelsz azzal, hogy a feleségem leszel? – kérdezte majd felnyitotta a dobozt. Na, most mit mondjak? Nem. Akkor megkérdezi, hogy miért. Igen. Akkor megint neki lesz rossz. Most mentsen ki valaki, de sürgősen…

Sietek a kövivel: D Sok puszi és komikat, ha kérhetem:P

Puszi

6. fejezet

6. fejezet

- Bella!- Drágám! – szólalt meg az, akit soha nem akartam már látni.

- Százszor megmondtam neked, hogy nem vagyok a drágád! – fordultam szembe vele. Ő kihasználta a helyzetet így rögtön előttem termett és a falnak nyomott, hogy esélyem se legyen elmenekülni, nem mintha tudtam volna.

- Drágám, amikor ezeket mondtad nem igazán figyeltem rád – búgta a fülembe.

- Engedj el Damon! – próbáltam ellökni, de sokkal erősebb nálam így nem sikerült. Egyre jobban közelített a számhoz mikor hirtelen morgást hallottam mögüle. Megpróbáltam kinézni a válla felett, de hirtelen eltűnt előlem és én a földre estem.

- Edward – sikítottam mikor a sikátor falának dobta Damon. Hirtelen mellettem termett Edward és a karjába kapott. Nem is láttam, hogy mi történt csak akkor mikor letett a földre. Megállt előttem és szomorúan rám nézett.

- Bella… ki volt ez a vámpír? – suttogta.

- Hol… hol van és mi történt vele?- suttogtam én is rekedtesen.

- Elmenekült, de vissza fog jönni érted. Bella ki volt ő? – kérdezte.

- Ez egy nagyon hosszú történet. Köszönöm, hogy megmentettél, de nem bántott volna. Majd egyszer elmondom, de most haza kell mennem, mert holnap indul a gépem. Ég veled Edward és sajnálom, hogy titkolóztam. -  Megfordultam és elindultam hazafelé. Legalább is reméltem, hogy arra van a házam. Viszont Edward előttem termett és felemelt a földről. Nem szólt egy szót sem csak elkezdett futni. Miután hazavitt megpuszilta a homlokom és eltűnt. Egy szemvillanás alatt. Persze gondolom nem hagyott, egyedül mert ismerem már annyira, hogy itt lesz a környéken és vigyázni fog rám, hogy Damon ne kerüljön a közelembe se. Bementem a házba, csináltam vacsorát majd letusoltam. Nem tudtam elaludni így felkeltem és lementem a nappaliba. Bekapcsoltam a tv- t és elkezdtem kapcsolgatni. Hirtelen kivágódott az ajtó és Edwarddal találtam szembe magam.

- Mindjárt itt lesz, szóval jó lenne, ha felöltöznél. – nézet végig rajtam és nyelt egy nagyot. Hát talán nem volt jó ötlet egy csipkés hálóinget felvennem. Vagy mégis? Edward szemei feketék lettek és csillogott a vágytól. Ez jó is lenne csak nem ebben a helyzetben.

- Oké. Köszi hogy szóltál. Jobb lesz, ha elmész.

- Nem foglak magadra hagyni.

- Edward. Nem fog bántani, és szeretném, ha nem kéne verekednetek. – húztam végig a mellkasán a kezem. Végigsimított az arcomon és nagyot sóhajtott.

- Nem megyek messzire. – súgta a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba.

- Köszönöm. – öleltem meg. Majd megfordult és kiment a hátsó ajtón. Nem telt bele 5 percbe meg is jelent Damon.

- Szervusz, drága Bellám. – mosolygott rám.

- Hello Damon.

- Jaj, ne nézz már ilyen csúnyán, hát nem is hiányoztam? Mert te nekem nagyon is hiányoztál. – Nézett végig rajtam majd előttem termett. Én viszont gyorsan a kanapé mögé surrantam és felvettem a köntösöm.

- Jaj, Bella, miért nem örülsz nekem? – nézett rám szomorúan.

- És megtudhatnám ki volt az a bátor lovag, aki elhajított a sikátorba? – kérdezte kicsit hangosabban. Szóval tudja, hogy Edward itt van. Ennek nem lesz jó vége.

- Senki, vagyis csak egy ismerősöm nem jelent nekem semmit. – nem tudhatja, meg hogy ki ő mert akkor megöli. Ismerem már annyira, hogy képes megölni bárkit.

- Ó, szóval csak ismerős mi? Hát drága Bellám most nagyot csalódtam benned. Teljesen vaknak látsz, vagy esetleg bolondnak hiszel? Vagy elfelejtetted, hogy mi a képességem? – kérdezte. A francba. Tényleg, ki is ment a fejemből, hogy a képessége hasonlít a Jasperhez, csak az övé még másra is képes nem csak befolyásolni mások érzéseit. Szóval érezte Edwardot, mivel engem valamiért soha nem érzett, így csak ő lehet a bűnös.

 - Oké, te nyertél. Edward a volt barátom, de már nem szóval le lehet szállni róla.

- Drágám, hiszen még nem is vagyok rajta. – mondta komolyan, majd rám mosolygott. Nem hiszem el, hogy ebből is viccet tud csinálni.

- Semmit sem változtál. – csóváltam a fejem.

- Viszont te rengeteget. – mért végig elismerően. – De térjünk vissza az előző témához, mi is volt köztetek? – nézett rám kíváncsian és helyet foglalt a kanapén. Megpaskolta maga mellett a helyet, hogy üljek le én pedig leültem.

- Damon, muszáj ezt. Tudom, hogy nem ezért jöttél, szóval inkább hadlyuk a múltat. – néztem rá könyörögve. Egy kicsit habozott, majd elkezdett röhögni. Vajon mi olyan vicces?

- Mi olyan vicces? – kérdeztem.

- Tudod, egy kicsit gondolkoztam, hogy mi lenne a jobb, ha elmondanám, hogy miért jöttem vagy, hogy te elmondod, hogy mi volt köztetek. Mérlegeltem a kettőt. De nem drágám, nem adom meg neked azt az örömöt, hogy ne oszd meg velem ezt a csodálatos történetet. Szóval vagy elmondod, vagy ténylegesen és fizikailag is rámászok a te Edwardodra. – mondta mosolyogva, de tudtam, hogy komolyan gondolta. Nem engedhetem, hogy baja essen Edwardnak vagy a családjának.

- Rendben. De végig kell hallgatnod és nem szólhatsz közbe. – mondtam el a feltételeimet.

- Hallgatlak. – nézett a szemembe várakozva. Én pedig mindent elmondtam neki az elejétől a végéig. Amíg ő gondolkozott én kisurrantam a konyhába enni valamit.

- És tényleg el akarsz menni? – jött utánam pár perc múlva.

- Nem tudom. Eddig teljesen biztos voltam benne, hogy jól döntök, viszont mielőtt idejöttél itt volt és majdnem elgyengültem. Szóval most nem tudom, hogy igazán mit szeretnék, vagy mi lenne a jó. – hajtottam le a fejem.

- Szóval, ha jól értelmezem a történetedet, akkor arról van szó, hogy szeretitek, egymást viszont Edward annyira szeret téged, hogy nem akarja elvenni a „lelked”. Viszont te csak annyit mondtál el Edwardnak a múltadból, hogy megölted Dávidot és a többit valamiért kihagytad a történetből. Ráadásul te szeretnéd, ha átváltoztatna, mert… - nézett rám kérdően.

- Mert szeretem. – fejeztem be a mondatot.

- Ja. De vajon miért nem voltál őszinte vele? És miért nem fogattad el az én ajánlatomat, tavaly amikor felajánlottam, hogy átváltoztatlak? – kérdezte. Viszont én egyikre sem akartam válaszolni.

- Damon ne kezd megint. Akkor még nem ismertem Edwardot és tudod jól, hogy téged csak barátként szerettelek. – mondtam.

- Oké. Ezt értem, de mi van az őszinteséggel? Hm?

- Nem akartam bajba sodorni. Így is túl sokat tud, és nem akartam bajba sodorni sem őt sem a családját.

- De már akkor bajba voltak mikor ti ketten találkoztatok. Komolyan nem vetted észre először, hogy vámpírok? Ennyire vak voltál?

- Mivel te voltál az egyetlen vámpír, akivel valaha találkoztam így nem volt sok vámpírismeretem. Sejtettem, hogy nem hétköznapiak, de erre nem gondoltam csak akkor esett le, amikor Edward elmondta.

- Hát tévedtem, amikor az előbb azt mondtam, hogy sokat változtál. Külsőre igen, de még mindig rossz emberismereted van. – csóválta a fejét.

- Tévedsz. Az emberismeretemmel nincs baj viszont se te, sem a Cullenék nem emberek szóval… - mondtam.

- Na, jó ebben igazad van, de Dávid az volt.

- Részben.

- Ebben is igazad van. – gondolkozott.

- Most viszont ha nem gond szeretnék lepihenni, mert holnap korán kelek, emlékszel, elutazom!- mosolyogtam rá. Majd felmentem az emeletre. Hallottam, hogy bekapcsolja a tv-t, majd már csak arra emlékszem, hogy valami besurran az ablakomon. Reggel van. Nem akarok felkelni. Ránéztem az órára, ami 7-30-at mutatott. Van még 2 órám, míg fel nem száll a repülőm. Atya világ, most mit csináljak? Ha elmegyek, akkor nem látom többé, viszont ha maradok bajba sodrom őt is és a családját is. El kell mennem. Igen. Ezt kell tennem. De olyan nehéz! Na, jó megyek fürdeni utána majd még, megbeszélem Démonnal, hogy velem jön e vagy sem. Ha igen akkor biztos elmegyek, viszont ha nem… Akkor is elmegyek. Letusoltam, majd elindultam a konyha felé.

- Jó reggelt csipkerózsika- mosolygott Damon a kanapán.

- Kinek jó? – kérdeztem morcosan. Mintha nem tudná, hogy nekem ez a világ legrosszabb napja.

- Na, nem szeretem amikor morci vagy, nem áll jól. – mosolygott rám. Ettől muszáj volt nekem is mosolyognom.

- Így már jobb. Főztem kávét és vettem lekváros táskát. Gondoltam még mindig ez a kedvenced – mosolygott.

- Igen, még mindig ez a kedvencem.

- Ja és van desszert, a konyhába vár. – kacsintott majd eltűnt. Milyen desszertről beszélt? Hiszen eleve a lekváros táska is édes. Elindultam a konyha felé és mikor beléptem megláttam…

Tudom, hogy gonosz vagyok de van ilyen el kell fogadni:D Sietek a frissel  Puszi