PokerInside.com

PokerInside.com

12. fejezet

12. fejezet

(Bella szemszöge)

Felmentünk a szobájába és csöndbe öleltük egymást. Azon gondolkoztam, vajon mi lesz most. Mi lesz, ha hamarabb jönnek, és meghal a családom. Mi lesz akkor, ha magával visz, és többé nem láthatom, nem érezhetem, és nem hallhatom azt a csodálatos hangját. Minél hamarabb át kell változtatnia, hogy sikerüljön minden és boldogan élhetünk örökre.

- Damon mindjárt jön, mert szeretne veled beszélni. - suttogta a fülembe.

- Miről?

- Titkolja - mosolygott. Olyan aranyos, amikor mosolyog. Nekem már az is elég lenne, ha csak nézhetném, ha minden rendbe lenn, és mindig mosolyogna. Kopognak.

- Szabad - mondta Edward.

- Hello srácok, nem akarok zavarni, de Bella haza kéne menni, biztos fáradt vagy, vagy itt alszol?

- Csábító, de haza megyünk, összeszedek pár dolgot, majd holnap reggel áthozom a cuccaimat.

- Rendben, lent találkozunk. - mosolygott.

- Este átmegyek, rendben?- kérdezte Edward.

- Oké, máris hiányzol - néztem a szemébe. Lassan közeledett felém, majd lágyan megcsókolt. Egy érzéki csók után hazaindultunk Dammel, és bementünk a konyhába.

- Szóval… most mi lesz?- kérdezte.

- Maradunk, és Edward átváltoztat, viszont remélem addig nem érnek ide, míg át nem változok.

- És ha akkor jönnek, amikor az átváltozásod tart?

- Jó kérdés, de ha ember leszek, mikorra ideérnek, vagy megöl, vagy magával visz, és egyiket sem akarom.

- Oké, de a jövőbelátó csaj azt monda, hogy nem lát át ezeken a dögökön, így nem tudjuk, mikor támadnak.

- Tudom, de én most megyek aludni, majd holnap mindent megbeszélünk.

- Jó éjt, álmodj szépeket- mondta.

- Köszi - majd felmentem. Másnap reggel valami hideget éreztem a fejem alatt, kinyitottam a szemem és megláttam azt a férfit, aki a világot jelenti számomra.

- jó reggelt szerelmem - mosolygott, majd megcsókolt. Beletúrtam hajába, majd magamra húztam és a pólója szélét kerestem. Belemosolygott csókunkba, majd visszafeküdt mellém. Csalódottan kimásztam az ágyból, majd reggeli teendőim elvégzése után, lementem a konyhába. Szerelmem, már a reggelit készítette, de Damont sehol nem láttam.

- Dam?

- Elment vadászni és felhívja, az ismerőseit hátha segítenek harcolni, ha odáig fajul a dolog.

- Sok barátja van, akik szívesen harcolnak. Megettem a reggelit, majd a villába mentünk. Mindenki a nappaliba volt, így mi is csatlakoztunk.

- Arra gondoltam, hogy most kéne átváltoztatni, mert a ember leszek mikor jönnek meg fog zsarolni, vagy megöl, viszont, ha vámpír leszek meg tudom védeni magam.

- Szerintem nagyszerű ötlet- tapsikolt Alice. - Egyet értek, erősebb is leszel, viszont a vérengzés miatt majd szükségem lesz Dam segítségére, hogy ne támadj rájuk, ugyanis az ösztöneid, át fogják venni az irányítást.

- Szerintem is jó ötlet, már alig várom, hogy bunyózzak valakivel és tuti, hogy leverlek szkanderbe is. - mosolygott Emmett.

- Megjöttem - szólt Dam.

- Ne is álmodj róla. - állt elém Edward - Csak próbálj a közelébe mennyi és kicsinállak…- morgott.

- Jaj, öcsi, ne légy féltékeny, ha te akarsz előbb bunyózni rendben, de a hölgyeké az elsőbbség, téged csak utána verhetlek el- röhögött Emmett. Nagyon tetszett neki, ahogy felbőszítette Edwardot.

- Edward hagyd- kértem. Nem törődött velem, a háta mögé tolt és támadó állást vett fel, majd ijesztően morgott egyet, és ráugrott Emmetre. Átestek az üvegablakon és az udvaron folytatták.

- Hagyjátok abba- sikított Alice. Utánuk akartam menni, de Rosali lefogott.

- Mit látsz? - kérdezte Jas Alicet - Edward teljesen elvesztette a kontrollt, olyan homályos minden, meg is ölheti Emmettet. - zokogta. Eközben Dam megpróbálta lebeszélni őket, de Em csak röhögött, Edward pedig nem is reagált. Rosali engedett a szorításon és ki tudtam futni az udvarra.

- Dam, csinálj már valamit! - ordítottam. - Em, állítsd már le, nem látod, hogy már nincs magánál, kérlek, bajod esik, Alice látta.

- Akkor rosszul látta, tuti, hogy kikészítem, amúgy meg ráfér már, hogy kiengedje a gőzt. - röhögött.

- Halott vagy - mondta Edward, majd nekidobta egy fának. Most kell cselekednem.

- Dam, kérlek. - Rendben.

- Ne merészeld- sziszegte szerelmem, majd megindult Dam felé.

- Bocsi, haver, de nem vagy magadnál, és nem kéne kiirtani a fél erdőt azzal, hogy nekidobod Emmettet.

- Ne merd - sziszegte. Már majdnem odaért, amikor összeesett. Odarohantam és letérdeltem.

- Elájult? - kérdeztem.

- Nem, csak lebénítottam, mindent érzékel, de nem tud mozdulni, sem beszélni, fél óra és minden oké lesz.

- Pedig levertem volna- mondta Em, majd bement a házba.

- Sajnálom, kérlek, ne haragudj, de nem akartam, hogy bármi bajotok essen, és kérlek, ne hibáztasd magad, nem te tehetsz róla, szeretlek. - A fiúk bevitték a házba és felvitték a szobába.

- Vigyázz rá- kacsintott Dam, majd távoztak. Lementem a földszintre hátha addig segíthetek összepakolni, de már minden ragyogott és csak az üvegfal hiánya mutatta, hogy az előbb mi volt itt. Visszamentem és vártam, hogy kedvesem felébredjen. Nem kellett sokat várni és kinyitotta a szemét, majd felállt és az ablakhoz sétált. Mögé álltam és átkaroltam.

- Sajnálom - suttogta, majd megfordult.

- Semmi baj, gyere meg kell beszélnünk az átváltozást.

- Nem haragszol? - kérdezte

- Nem, és köszönöm, hogy kiálltál mellettem, ne ostorozd magad, jó?

- Szeretlek - suttogta, majd megcsókolt. Lesétáltunk a nappaliba, és leültünk.

- Szerintem az legyen az első, hogy szólunk az alakváltóknak, hogy mi készül, addig felhívjuk az ismerősöket, majd Edward átváltoztat, de az alakváltóknak muszáj elmondani, hogy átváltoztatjuk Bellát.

- Nem fognak neki örülni - mondta Rosali

- Elmegyek veletek és elmondom nekik, hogy saját akaratomból akarok vámpír lenni, és senki nem kényszerít rá, akkor csak nem lesz baj.

- Nem az a baj, hogy átváltoztatunk, mert nem lenne közük hozzá, csak van egy szerződés amit régen kötöttünk velük és ha azt megszegjük, akkor felbontják és megtámadnak.

- Majd megpróbálom őket rábeszélni, hogy nektek semmi közötök hozzá és majd azt mondjuk, hogy Dam fog átváltoztatni, és ő nem Cullen szóval nincs köze a szerződéshez.

- Ez megoldható, szerintem sikerülhet - gondolkozott Jasper.

- És ha ők is segítenek és látják, hogy Edward változtat át? - kérdezte Emmett.

- Nem kell látniuk. - mondtam. - Csak nem jönnek fel a szobába, és nézik végig azt amikor valaki megharap.

- Szerintem se lesz ezzel semmi baj- mondta Carlisle.

- Rendben akkor én most felhívom a Daniel klánt, Edward kérlek, hívd fel a románokat, a többiek meg bárkit, aki az eszükbe jut. - adta ki a feladatokat Carlisle.

- Dam, te tudtál valakit hívni?- kérdeztem.

- Persze, mi az, hogy, 13 haveromat hívtam fel abból jön 15 - mosolygott.

- 13-ból jön 15?- kérdeztem

- Igen, Angelika megtalálta a szerelmét így mind a ketten jönnek, és Tom pedig összehaverkodott egy másik sráccal és így jönnek mind a ketten - magyarázta.

- Oké, habár nem tudom ki az a Tom és Angelika, nomádok?- kérdeztem, habár tudtam rá a választ.

- Ja, viszont jó arcok, az a csaj olyan, mint egy vadmacska, ráadásul a taktikája is király, egyszer kihívtam egy harcra, és szégyen nem szégyen ő nyert. Olyan ügyesen mozgott, mint egy macska. Majd meglátod, ha ideérnek.

- Már alig várom, hogy bemutass neki, tuti kihívom egy harcra és majd meglátod, hogy leverem - röhögött Em. Kíváncsi leszek, remélem, a lány nyer ideje volna, hogy valaki móresre tanítsa. Miután Edward visszajött és elmondta, hogy a románok is segítenek, elindultunk a határhoz és nagyon remélem, hogy nem lesz semmi baj azzal, hogy én is vámpír leszek…

Remélem azért tetszett. Komikat:D

11. fejezet

11. fejezet

( Edward szemszöge)

Emmett már a ház előtt ordibált gondolatba, csak azt nem tudom miért. „Na öcsi mér nem vártatok meg?- kérdezte. Nem is figyelek rá. Ezt mondogattam míg be nem jöttek. Amint megláttam az arcát elfogott a düh.

- Sziasztok- köszönt kedvesem. Én meg se bírtam szólalni. Jasper szeme is kezdett befeketedni annyira kezdett felgyülemleni bennem a harag. Damon is rám nézett hiszen érezte amit én. Próbáltak lenyugtatni de csak arra vágytam, hogy megverjem Emmettet. A vadállat kezdte átvenni a hatalmat, csak Bella volt az aki visszatartott attól hogy neki mennyek.

- Milyen volt a vadászat? – kérdezte szerelmem.

- Ő, Edward jól vagy??? – kérdezte Dam. Bella megfordult és rám nézett. Valószínű, hogy a szemem már nagyon fekete, mert Bella arcán átsuhant a félelem. Nem akartam megijeszteni ezért óvatosan felemeltem magamról és az ablakhoz sétáltam.

- Igen – suttogtam.

- És ti jól szórakoztatok? – kérdezte Emmett, és láttam azt a tenyérbe mászó képét az üvegen át.

- Elütöttük az időt – mosolygott szerelmem.

- Jaj, hugi ne már! Részleteket – csapta össze a tenyerét.

- Szeretnéd mi?- mosolygott Bella.

- Edward biztos jól vagy? Az érzéseid nagyon negatívak- folytatta volna, ha nem vágok a szavába.

- Te csak ne elemezgess engem, te pedig ne szólj bele a magánéletünkbe – sziszegtem a méregtől. Már csak hajszálnyira voltam attól, hogy nekiugrok Emnek.

- Fiam, nyugodj meg – mondta nyugodtan apám.

- Ugyan öcsi, azért remélem védekeztetek – nevetett. Nem bírtam tovább, nekiugrottam, volna ha Damon nem fogja le az egyik, míg Jasper a másik kezem.

- Eresszetek – sziszegtem.

- Ne tedd ezt, nem éri meg – mondta Jasper. Ránéztem Bellára, akit Alice és Rosalie védtek, nehogy őt is bántsam.

- Ugyan, ráfér már egy kis bunyó, eléggé eltunyult már az évek alatt és ráférne az edzés- röhögött Emmett.

- Edward – suttogta szerelmem. Ránéztem, és csak a féltést láttam a szemébe. Nem félt inkább féltett, nehogy bajunk essen. A köd lassan visszahúzódott, míg nem teljesen visszazártam a vadállatot a ketrecébe. csak is Bella az, aki valaha meg tudott nyugtatni és elég volt csak néznem már le is nyugodtam. Jas is észrevette és intett Damnek, hogy engedjen el. Szerelmem odarohant és szorosan hozzámbúlyt.

(Bella szemszöge)

Olyan gyorsan történt minden. Dam hirtelen lefogta Edwardot és Jasper is segített neki. nem tudtam, hogy miért, mert Alice és Rosalie elém álltak és védelmeztek valamiért. Nem féltem hiszen Edward sose tudna nekem ártani, viszont nagyon úgy tűnik, hogy Emmett kijelentése akasztotta ki, és biztos vagyok benne, hogy gondolatba ennél durvább kijelentései is vannak. Ránéztem szerelmemre, aki szikrázó szemekkel vizslatta Emmettet és próbált szabadulni.

- Edward – suttogtam. Rám emelte a szemeit, amik már lassan sötétebbek voltak, mint a legsötétebb éjszaka és elgyötörten nézett rám. Percek teltek el, így míg lassan a szemei egyre világosabbak lettek, és újra arany barna lett. A fiúk elengedték, én pedig kaptam az alkalmon odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem

- Szeretlek - suttogtam. Belepuszilt a hajamba, majd kicsit eltolt magától.

- Én is szeretlek, és sajnálom. - mondta.

- Semmi baj, nem történt semmi baj. - öleltem meg.

Kicsit rövid lett. de a héten hozok még egyet. Komikat. J

10. fejezet

10. fejezet

18-as karika!!!  Jó olvasást

(Bella szemszöge)

- Már megint itt tartunk? Azt hiszed azzal, hogy elmész, mindent megoldasz? Nagyot tévedsz. – dühöngött.

- Edward, ha elmegyek, akkor nem esik semmi bántódásotok, csak azért mondtam el, hogy ne Dam fejéből olvasd ki, nem bírnám elviselni, ha valami bajotok, esne.

- De nem lesz semmi bajunk, megígérem- közelebb jött és megsimogatta az arcom.

- Nem tudhatod. – belenéztem a szemeibe. Bárcsak minden rendbe lenne, és azt mondhatnám neki, hogy vele maradok örökre, de nem tehetem.

- Kérlek, ne menny el, bármit megteszek azért, hogy velem maradj- mondta.

- Bárcsak azt mondhatnám, hogy maradok és minden rendbe lesz, de nem érted meg, hogy ha veled maradok, akkor bajba…- nem tudtam befejezni, mert ajkai már az enyémeken voltak. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy nem tudtam nem visszacsókolni, de nem is akartam. Egyik keze a derekamon volt másik pedig a hajamba túrt és még közelebb vont magához. Hirtelen az ágyon találtam magam és ő felettem helyezkedett el. Az egyik keze a pólóm szélén volt, míg a másikkal a fejem mellett támaszkodott. Lassan levette rólam a felsőm és én is megszabadítottam az ingétől. Végig simítottam a mellkasán belőle pedig egy halk morgás jött elő. Egyre lejjebb haladtam mikor ő kicsit megemelte a derekamat és levette a melltartómat.  Végignézett rajtam és lecsapott az ajkaimra, majd a nyakamat kezdte csókolgatni.

- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe majd bal kezét a jobb mellemre rakta és finoman masszírozni kezdte. Nyögdécselve próbáltam lehámozni róla a nadrágját és mikor észrevette, hogy nem megy egy határozott mozdulattal levette magáról, így csak egy bokszerbe volt, míg én csak egy bugyiba, ugyanis közben ő is megszabadított a nadrágomtól.

- A… többiek meg fognak hallani- suttogtam levegőt kapkodva, ugyanis a jobb keze egyre lejjebb vándorolt, míg el nem érte a bugyim szélét.

- Elmentek vadászni, és megtanítják Damont is, egyhamar nem jönnek vissza. – mormolta a bőrömbe. Belenyögtem csókunkba mikor megéreztem férfiasságát a hasamnak nyomódni. Egy határozott mozdulattal felé kerekedtem és lehámoztam róla a felesleges ruhadarabot. Vágytól izzó szemébe néztem és megcsókoltam, míg kezemmel megmarkoltam férfiasságát. Most ő nyögdécselt és maga alá gördített és finoman, de határozottan belém hatolt. Abba hagyta mikor összeszorítottam a szemem a hirtelen fájdalomtól, viszont amilyen gyorsan jött már el is múlt és a vágy elemi erővel tört rám. Edward vizslatta az arcom, míg meg nem mozdítottam a csípőm. Vette az adást és folytatta ott ahol abba hagytuk. Mozgása csiga lassúnak tűnt ezért gyorsabb iramot diktáltam. Már éreztem, hogy nem soká elérem a gyönyört és rajta is ez látszott ugyanis egyre hangosabb morgások hagyták el tökéletes ajkait. Nem bírtam tovább nézni megcsókoltam és készséggel viszonozta. És végre elértük a gyönyört, amit már oly rég óta vártunk. Zihálva borult a mellkasomnak, de csak annyira, hogy ne faljon. Kicsúszott belőlem majd mellém feküdt és magára vont.

- Szeretlek – suttogta.

- Én is szeretlek. – majd egy szenvedélyes csókba forrtunk össze és elnyomott az álom. Mikor felébredtem Edward nem volt mellettem ezért felkeltem és belebújtam az ingébe, ami a földön volt. Lementem a konyhába és megláttam az Adoniszom amint szorgosan főzöget valamit. Odamentem mögé és átkaroltam a derekát. Nem volt rajta felső ezért elkezdtem csókolgatni a lapockáját.

- Szia, jól aludtál? – érdeklődött, de nem fordult hátra.

- Ühm, mit csinálsz, finom az illata. – szagoltam a levegőbe.

- Esme bevásárolt és gondoltam csinálok valami laktatót, azt olvastam ilyenkor a nők nagyon éhesek. – hallottam a hangján hogy mosolyog.

- Ilyenkor? Pontosan mire gondolsz? – megfordult és átkarolta a derekam.

- Arra a tevékenységre, amit 1 órája csináltunk – mosolygott.

- Én nem emlékszek semmire, mire gondolsz? – tettetett komolysággal fürkésztem az arcát, de csak a csibész mosolyát véltem felfedezni. Egy gyors mozdulattal felemelt és a konyhaasztalra ültetett. Belecsókolt a nyakamba majd megszólalt.

- Még mindig nem emlékszel?

- De, már valami rémlik – nyögdécseltem. Elhajolt a nyakamtól és megcsókolt.

- Le fog égni a hús.

- Nem érdekel – néztem a szemébe. Megpuszilt majd visszament a húshoz. Lemásztam az asztalról és elindultam az emeletre. Nem sértődtem meg, de szerintem azt fogja hinni és nem zavar, rá kell egy kicsit ijeszteni. Bementem a fürdőbe és levettem az inget majd beálltam a tus alá. A samponhoz nyúltam mikor kinyílt az ajtó és Edward csupasz teste a hátamhoz ért.

- Most haragszol? – belecsókolt a nyakamba majd megfordított és a falnak nyomott.

- Kéne? – próbáltam nem mosolyogni, de nem sikerült. Észrevette és megfogta a zuhanyrózsát és lelocsolt. Megpróbáltam rá irányítani, de nem engedte, ezért a tarkójánál fogva magamhoz rántottam, a lábaimat a dereka köré fontam és úgy csókoltam. Kiesett a kezéből a zuhany én pedig leugrottam és lelocsoltam. Teljesen ledöbbent én pedig csak röhögtem rajta. Befeketedett a szeme majd, felkapott és a szobába vitt, lefektetett az ágyra és ott folytattuk ahol abbahagytuk.

(Edward szemszöge)

Nem bírtam tovább hallgatni azt, hogy elmegy ezért megcsókoltam. Mikor visszacsókolt ledöntöttem az ágyra viszont arra nem gondoltam, ami utána jött. Nem bírtam és nem is akartam abbahagyni olyan sokszor állítottam már meg, hogy nem ment. Mikor belehatoltam és felnyögött megijedtem, mert azt hittem bántottam, viszont hamar elmúlt neki ezért folytattuk. Nekem is és neki is ez volt az első ezért próbáltam óvatos lenni. Mikor elaludt lementem és készítettem neki enni, amit később meg is evett és azt mondta finom volt. Soha nem főztem, de ebben is jó vagyok, legalább is azt mondta. Viszont mikor csönd telepedett a szobára tudtam, éreztem, hogy most jön a beszélgetés. Eldöntöttem, hogy bármi áron meg fogom győzni arról, hogy velem biztonságba van, és nem kell elmennie.

- Tudom, mire gondolsz, és bármit is mondasz, utánad megyek, és nem hagylak békén, míg be nem látod, hogy nélküled nem tudok élni. – felnézett a szemembe és boldogságot véltem felfedezni és temérdek szerelmet.

- Azt hittem nem tudsz a gondolataimba olvasni – mosolygott.

- Nem, de ismerlek.

- Szóval, utánam jönnél?- kérdezte.

- Bárhova. – mondtam.

- És ha azt mondom, hogy nem megyek sehova, akkor boldog leszel? – kérdezte és visszahajtotta fejét a mellkasomra.

- Csak akkor leszek boldog, hogy ha megölöm az ex pasid és örökre velem maradsz.

- Örökre? Akkor átváltoztatsz? – kérdezte majd a szemembe nézett.

- Igen, de már mondtam tegnap, hogy meg teszem.

- És miért?

- Mert szeretlek, és mert nem akarlak elveszíteni.

- Én is szeretlek – suttogta majd megcsókolt. Meghallottam Alice gondolatait, hogy fél órán belül itthon lesznek.

- Kicsim, fel kéne öltöznünk, mert mindjárt itthon lesznek a többiek.

- Oké – sóhajtott, majd felkelt és a gardróbhoz ment. Én is felkeltem és felöltöztem majd kivittem a tálcát és leültem a kanapén. Kedvesem is utánam jött majd bekapcsolta a tv-t és az ölembe ült. Így vártunk, míg meg nem jöttek. Emmett most sem bírta ki, hogy befogja a száját.

Sajnálom, hogy ennyit késtem, de remélem, nem haragszotok nagyon rám:)

Komikat:)

B.U.É.K.

MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!
LEGYEN EGÉSZSÉGBEN GAZDAG ÉS BÉKÉS.
PUSZI

9. fejezet

9. fejezet

(Bella szemszöge)

- Honnan tudtad hogy tudok magyarul?

- Alicenek volt egy látomása ahol ezt énekelted, de nem látta, hogy kivel mert még nem döntött, de amikor láttam hogy magyarul énekelsz tudtam, hogy velem fogod ezt énekelni. – mondta majd rám mosolygott.

- Szevasz Edward, mizu? Nem is tudtam, hogy te is ilyen jól énekelsz, és Bella hát erre nincsenek szavak, habár egy kukkot sem értettem abból, hogy mit énekeltek de jó volt. – mondta Damon.

- Magyarul énekeltünk és ezért nem tudtad.

- Ja, na mindegy biztos, és mi szél hozott Edy?

- Átjönnétek hozzánk, a család szeretne pár dologról beszélni veletek. – akkor Jasper rá fog jönni, hogy valamit titkolunk. És Damonba sem bízok, hogy nem fogja kikotyogni vagy rágondolni.

- Oké, nekünk is beszélnünk kéne valamiről. – mondtam és Damonra néztem. Vette a lapot és együtt érzően rám nézett.

- Rendben, mikor indulhatunk?- kérdezte Edward.

- Még van negyed órám utána mehetünk. – még van egy dal amit el akartam énekelni. Remélem nem fognak nagyon kiakadni ha megtudják a Davidos ügyet. Csak azt nem tudom, hogyan védjem meg őket, mert az tuti, hogy nem fognak csak úgy kimaradni ebből, főleg Edward. Miután elénekeltem indultunk is. Edward vezetett és Damon ült hátul. Mikor megérkeztünk nagyot sóhajtottam majd bementünk. Mindenki boldogan köszöntött majd leültünk a nappaliba. Én Edward mellett ültem Damon pedig Emmett mellé telepedett.

- Szóval, Bella halottunk róla, hogy Edward átváltoztat és mindenki nagyon örülne ha a családunk tagja lennél, viszont jól átgondoltad és tényleg vámpír akarsz lenni? – kérdezte Carlisle.

- Igen, mindent átgondoltam, de mielőtt ebbe belemennénk szeretném ha tudnátok valamit ami lehet, hogy mindenki véleményén változtatni fog.

- Persze mond csak. – Jaj hol kezdjem? Tudjátok beszéltem arról a srácról akit megöltem? Hát nem halt meg és vérfarkas akik titeket gyilkolnak és most meg akar ölni. Hát ez így nagyon nem jó. Gyerünk Bella meg tudod csinálni.

- Öm… szóval, Edward, emlékszel amikor meséltem Davidról? – bólintott. – Szóval, mondtam, hogy megöltem. Nem halt meg. – nem tudtam folytatni és segélykérően Jasperre néztem. Értette a célzást és egy nagy nyugtató hullámot éreztem.

- Köszi.

- Nincs mit. – mondta.

- Nem halt meg, mert ő nem teljesen ember mint az később kiderült.

- Bocsi húgi, hogy közbe szólok, de ha nem ember akkor mi? – kérdezte Emmett.

- Vérfarkas.- mondtam, majd nagy csend lett és mindenki arcán lehetett látni a megdöbbenést. Először Jasper „ébredt” fel.

- Biztos vagy ebben?

- Igen, sajnos igen, és nem csak én hanem Damon is találkozott vele.

- Hát azt nem nevezném találkozásnak, de ha még egyszer a közelembe jön és leszedem azt az undorító fejét az tuti. – mondta Dam.

- Tudjátok, nem meséltem még, hogy miért jöttem el otthonról. Miután eltemettük, egy hónap múlva leveleket kaptam David nevében. Azt hittem valaki szórakozik velem, de mikor olyan dolgokat írt amiket csak ő tudott megfordult a fejembe, hogy talán nem is halt meg. Persze meghazudtoltam saját magam és nem érdekeltek a levelek, egy idő után el se olvastam. Viszont egy nap rávettem magam és beleolvastam az egyikbe. Az volt benne, hogy ha nem megyek el egy helyre akkor megöli  a családomat és a barátaimat, és ha szólni merek a rendőröknek akkor engem is megöl. Nem mentem el se a találkára se a rendőrségre. Viszont másnap reggel megtaláltuk a hátsó udvaron a nem rég született kiskutyát szétszaggatva, és kaptam másnap egy levelet amibe megírta, hogy ő volt és az anyukám lesz a következő akkor már megijedtem. A rendőröknek nem mertem szólni, utána írta, hogy a szüleimet nem fogja bántani, mert szerette őket és ők nem tehetnek semmiről. Akkor megnyugodtam, hogy legalább nekik nem lesz bajuk. Ekkor döntöttem a mellett, hogy elköltözöm. Azóta nem kaptam levelet. Úgy gondoltam feladta, de mikor Damon elmondta, hogy miért jött akkor tudtam, hogy nem.

- Miért jött Damon?- kérdezte Alice.

- Hát röviden annyi, hogy vadászni voltam és összefutottam egy állattal, vagyis egy ilyen korccsal, akkor még nem tudtam mi az. Rá pár napra is vadásztam és egy egész falkával futottam össze, mint kiderült engem kerestek. Az egyik név szerint David visszaváltozott és faggatni kezdett Bella felől, persze mivel nem tudtam semmit, hogy hol van és mit csinál elmondtam nekik és természetesen nem hittek nekem, pedig milyen hihetően adtam elő nem értem.- - Dam ne már inkább folytasd. – szóltam rá.

- Oké, szóval rám uszította a kutyákat és miután beleugrottam a tengerbe azt kiáltotta, hogy megtalál és megöl engem is és Bellát is. Elmentem Belláékhoz de nem volt már ott és volt egy levél amibe az volt, hogy tudja hova ment és megöli, ezért jöttem ide.

- Összefoglalva, egy szadista vérfarkas megakarja ölni a húgit és a haveromat a többi pincsikutyával? Szóval bunyó lesz? Ez rohadt jó. Mikor indulunk? – Emmett már csak Emmett.

- Semmikor! – mondtam erélyesen.

- Ugyan húgi ne már egy kis bunyót soha nem lehet kihagyni.

- Nem érted? Ez nem rátok tartozik, nem azért mondtuk el, hogy majd ti feláldozzátok magatokat értem, hanem azért, hogy tisztába legyetek azzal, hogy miért nem akartalak titeket is belesodorni. Nem engedem, hogy részt vegyetek ebbe, és Edward nem azért akarom, hogy átváltoztass mert ki akarlak használni, hanem mert szeretlek, de ha megteszed akkor könnyebben meg tudom majd ölni.

- Bella, köszönöm, hogy őszinte voltál velünk, de azt, hogy mit csináljunk szavazással fogjuk eldönteni. Edward?

( Edward szemszöge)

Nehezen tudom elhinni, hogy vérfarkasok akarják a szerelmemet megölni, ráadásul azért mert a szadista vezetőjük nem kapta meg Bellát. Ő meg azt akarja, hogy ne segítsünk? Hát nem, bármi áron megvédem őt, még ha meg kell halljak akkor is megvédem. Carlisle gondolatba üzent, hogy vigyem fel Bellát a szobámba addig ők átbeszélik a dolgokat.

-Gyere, beszélgessünk – fogtam meg a kezét és az emelet felé húztam. Nem nagyon akart engedelmeskedni de nem tette szóvá. Mikor leült az ágyra én az ablakhoz mentem és a tájat fürkésztem. Egyszer csak két gyönge kar ölelte át a derekam. Tudtam, hogy beszélnünk kéne, de nem akartam veszekedni vele, pedig ebből biztos az lesz amilyen makacs teremtés.

- Edward? – megfordultam és a szemébe néztem. Annyira szépek a szemei és ha vámpír lesz akkor már nem lesz ilyen, habár tudom, hogy nem emiatt nem akarom ezt az egészet.

- Tudom, hogy szeretsz és féltesz, de bárhogy is dönt a családod én elmegyek és nem jövök vissza, Soha.

Remélem tetszett és tudom, hogy rövid lett de a következőt megpróbálom hosszabbra.

Jó olvasást

Puszi