10. fejezet
18-as karika!!! Jó olvasást
(Bella szemszöge)
- Már megint itt tartunk? Azt hiszed azzal, hogy elmész, mindent megoldasz? Nagyot tévedsz. – dühöngött.
- Edward, ha elmegyek, akkor nem esik semmi bántódásotok, csak azért mondtam el, hogy ne Dam fejéből olvasd ki, nem bírnám elviselni, ha valami bajotok, esne.
- De nem lesz semmi bajunk, megígérem- közelebb jött és megsimogatta az arcom.
- Nem tudhatod. – belenéztem a szemeibe. Bárcsak minden rendbe lenne, és azt mondhatnám neki, hogy vele maradok örökre, de nem tehetem.
- Kérlek, ne menny el, bármit megteszek azért, hogy velem maradj- mondta.
- Bárcsak azt mondhatnám, hogy maradok és minden rendbe lesz, de nem érted meg, hogy ha veled maradok, akkor bajba…- nem tudtam befejezni, mert ajkai már az enyémeken voltak. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy nem tudtam nem visszacsókolni, de nem is akartam. Egyik keze a derekamon volt másik pedig a hajamba túrt és még közelebb vont magához. Hirtelen az ágyon találtam magam és ő felettem helyezkedett el. Az egyik keze a pólóm szélén volt, míg a másikkal a fejem mellett támaszkodott. Lassan levette rólam a felsőm és én is megszabadítottam az ingétől. Végig simítottam a mellkasán belőle pedig egy halk morgás jött elő. Egyre lejjebb haladtam mikor ő kicsit megemelte a derekamat és levette a melltartómat. Végignézett rajtam és lecsapott az ajkaimra, majd a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe majd bal kezét a jobb mellemre rakta és finoman masszírozni kezdte. Nyögdécselve próbáltam lehámozni róla a nadrágját és mikor észrevette, hogy nem megy egy határozott mozdulattal levette magáról, így csak egy bokszerbe volt, míg én csak egy bugyiba, ugyanis közben ő is megszabadított a nadrágomtól.
- A… többiek meg fognak hallani- suttogtam levegőt kapkodva, ugyanis a jobb keze egyre lejjebb vándorolt, míg el nem érte a bugyim szélét.
- Elmentek vadászni, és megtanítják Damont is, egyhamar nem jönnek vissza. – mormolta a bőrömbe. Belenyögtem csókunkba mikor megéreztem férfiasságát a hasamnak nyomódni. Egy határozott mozdulattal felé kerekedtem és lehámoztam róla a felesleges ruhadarabot. Vágytól izzó szemébe néztem és megcsókoltam, míg kezemmel megmarkoltam férfiasságát. Most ő nyögdécselt és maga alá gördített és finoman, de határozottan belém hatolt. Abba hagyta mikor összeszorítottam a szemem a hirtelen fájdalomtól, viszont amilyen gyorsan jött már el is múlt és a vágy elemi erővel tört rám. Edward vizslatta az arcom, míg meg nem mozdítottam a csípőm. Vette az adást és folytatta ott ahol abba hagytuk. Mozgása csiga lassúnak tűnt ezért gyorsabb iramot diktáltam. Már éreztem, hogy nem soká elérem a gyönyört és rajta is ez látszott ugyanis egyre hangosabb morgások hagyták el tökéletes ajkait. Nem bírtam tovább nézni megcsókoltam és készséggel viszonozta. És végre elértük a gyönyört, amit már oly rég óta vártunk. Zihálva borult a mellkasomnak, de csak annyira, hogy ne faljon. Kicsúszott belőlem majd mellém feküdt és magára vont.
- Szeretlek – suttogta.
- Én is szeretlek. – majd egy szenvedélyes csókba forrtunk össze és elnyomott az álom. Mikor felébredtem Edward nem volt mellettem ezért felkeltem és belebújtam az ingébe, ami a földön volt. Lementem a konyhába és megláttam az Adoniszom amint szorgosan főzöget valamit. Odamentem mögé és átkaroltam a derekát. Nem volt rajta felső ezért elkezdtem csókolgatni a lapockáját.
- Szia, jól aludtál? – érdeklődött, de nem fordult hátra.
- Ühm, mit csinálsz, finom az illata. – szagoltam a levegőbe.
- Esme bevásárolt és gondoltam csinálok valami laktatót, azt olvastam ilyenkor a nők nagyon éhesek. – hallottam a hangján hogy mosolyog.
- Ilyenkor? Pontosan mire gondolsz? – megfordult és átkarolta a derekam.
- Arra a tevékenységre, amit 1 órája csináltunk – mosolygott.
- Én nem emlékszek semmire, mire gondolsz? – tettetett komolysággal fürkésztem az arcát, de csak a csibész mosolyát véltem felfedezni. Egy gyors mozdulattal felemelt és a konyhaasztalra ültetett. Belecsókolt a nyakamba majd megszólalt.
- Még mindig nem emlékszel?
- De, már valami rémlik – nyögdécseltem. Elhajolt a nyakamtól és megcsókolt.
- Le fog égni a hús.
- Nem érdekel – néztem a szemébe. Megpuszilt majd visszament a húshoz. Lemásztam az asztalról és elindultam az emeletre. Nem sértődtem meg, de szerintem azt fogja hinni és nem zavar, rá kell egy kicsit ijeszteni. Bementem a fürdőbe és levettem az inget majd beálltam a tus alá. A samponhoz nyúltam mikor kinyílt az ajtó és Edward csupasz teste a hátamhoz ért.
- Most haragszol? – belecsókolt a nyakamba majd megfordított és a falnak nyomott.
- Kéne? – próbáltam nem mosolyogni, de nem sikerült. Észrevette és megfogta a zuhanyrózsát és lelocsolt. Megpróbáltam rá irányítani, de nem engedte, ezért a tarkójánál fogva magamhoz rántottam, a lábaimat a dereka köré fontam és úgy csókoltam. Kiesett a kezéből a zuhany én pedig leugrottam és lelocsoltam. Teljesen ledöbbent én pedig csak röhögtem rajta. Befeketedett a szeme majd, felkapott és a szobába vitt, lefektetett az ágyra és ott folytattuk ahol abbahagytuk.
(Edward szemszöge)
Nem bírtam tovább hallgatni azt, hogy elmegy ezért megcsókoltam. Mikor visszacsókolt ledöntöttem az ágyra viszont arra nem gondoltam, ami utána jött. Nem bírtam és nem is akartam abbahagyni olyan sokszor állítottam már meg, hogy nem ment. Mikor belehatoltam és felnyögött megijedtem, mert azt hittem bántottam, viszont hamar elmúlt neki ezért folytattuk. Nekem is és neki is ez volt az első ezért próbáltam óvatos lenni. Mikor elaludt lementem és készítettem neki enni, amit később meg is evett és azt mondta finom volt. Soha nem főztem, de ebben is jó vagyok, legalább is azt mondta. Viszont mikor csönd telepedett a szobára tudtam, éreztem, hogy most jön a beszélgetés. Eldöntöttem, hogy bármi áron meg fogom győzni arról, hogy velem biztonságba van, és nem kell elmennie.
- Tudom, mire gondolsz, és bármit is mondasz, utánad megyek, és nem hagylak békén, míg be nem látod, hogy nélküled nem tudok élni. – felnézett a szemembe és boldogságot véltem felfedezni és temérdek szerelmet.
- Azt hittem nem tudsz a gondolataimba olvasni – mosolygott.
- Nem, de ismerlek.
- Szóval, utánam jönnél?- kérdezte.
- Bárhova. – mondtam.
- És ha azt mondom, hogy nem megyek sehova, akkor boldog leszel? – kérdezte és visszahajtotta fejét a mellkasomra.
- Csak akkor leszek boldog, hogy ha megölöm az ex pasid és örökre velem maradsz.
- Örökre? Akkor átváltoztatsz? – kérdezte majd a szemembe nézett.
- Igen, de már mondtam tegnap, hogy meg teszem.
- És miért?
- Mert szeretlek, és mert nem akarlak elveszíteni.
- Én is szeretlek – suttogta majd megcsókolt. Meghallottam Alice gondolatait, hogy fél órán belül itthon lesznek.
- Kicsim, fel kéne öltöznünk, mert mindjárt itthon lesznek a többiek.
- Oké – sóhajtott, majd felkelt és a gardróbhoz ment. Én is felkeltem és felöltöztem majd kivittem a tálcát és leültem a kanapén. Kedvesem is utánam jött majd bekapcsolta a tv-t és az ölembe ült. Így vártunk, míg meg nem jöttek. Emmett most sem bírta ki, hogy befogja a száját.
Sajnálom, hogy ennyit késtem, de remélem, nem haragszotok nagyon rám:)
Komikat:)
